Hogy is van ez az "értékes ember" jelenség valójában?

Hogy lenne már egy magát "értékes emberként" aposztrofáló nőgyűlölő lúzer gyökér hasznos tagja a társadalomnak?

Bár igaz, a hajón is hasznos a ballaszt...

Hát nem túl jól látod ezt.

Az, hogy jó ember vagy, még nem jelenti azt, hogy neked jár a párkapcsolat emiatt.

Azok a lányok, akik olyanokat mondtak, nem vonzódtak hozzád, soha nem is vonzódtak volna.

“ és még ha esetleg gondoltak volna rá akár lehetőségként, azonnal rükverc.”

Nem, aki ilyen szöveggel lekoptat, az sosem gondol rád lehetőségként.

Én úgy gondolom mindenkinek van párja az életben, persze van, akinek nehezebb megtalálni.

Attól még, hogy értékes, jó ember vagy, sajnos nem jelenti azt, hogy potyognak majd az öledbe a nők.

A jó személyiség fontos… a vonzalom mellett.

Ha nincs vonzalom, akkor egy értékes ember szimplán egy nagyon jó barát, vagy valaki, akire felnézel és megbecsülöd. Önmagában ez nem elég, hogy valakit megfogj vele romantikusan.

Senkire sincs ráírva, hogy nem volt nővel, így mégis hogyan jut bárki fülébe? Az illető tesze-tosza, aki képtelen bármit elérni, tenni a céljaiért? Nem tanult semmit a sok elutasításból, avagy azelőtt feladta az egészet, hogy fejlődhetett volna? Barátai mit mondanak, kért tőlük segítséget? Mi a helyzet az élet egyéb területén? Van megfelelő szociális élete, kapcsolatai, avagy négy fal között éli az életét?

Minden ember értékes (valaki számára), így ez az egy jelző önmagában semmit se jelent.

"legrosszabb sorsok egyike jut neki, ami egészséges emberrel elképzelhető"

Undorító, hogy szerinted a szingliség nagyobb tragédia, mint sok millió ember problémája. Csak pár példa:

- éhezés

- szomjazás

- munkanélküliség

- szegénység

- baleset

- családtag halála/balesete

- erőszak

- kínzás

- egészségtelen és/vagy veszélyes környezet

Szerinted a szingliség ezeknél rosszabb sors? Komolyan?

#4

Igazad is van, meg nem is. Ezek a dolgok, amiket felsoroltál, bármelyikünket utolérhetik, de egy szerető társsal ezeket is könnyebb elviselni.

7, ennek a mondatnak az égvilágon semmi értelme.

Ami engem illet, mindig is 3 féle férfi létezett a számomra.

Az egyik, aki egyből a "téged se tennélek ki az ágyamból", vagy "bár nekem lenne ilyen pasim" kategória. Ezek írtó ritkák. A másik, aki rövid idő alatt jut el odáig, hogy komolyan érdekeljen. A 3. kategória, aki soha nem jut el eddig. Ebből van a legtöbb. Ha valóban jó embernek tartom és vannak közös pontok igyekszem jóban maradni vele, van ilyen fiú barátom. Nagyon szeretem mint embert és ennyi. Kb annyira vonz szexuálisan, mint egy szobanövény. Olyan is van, akit nem is ismerek és mégis vonz.

Nem az dönti el a vonzalmat, hogy aranyember az illető, vagy sem.

Nekem is volt az évek alatt srác akit nagyon sajnáltam, hogy nem indít be bennem semmit, mert jó ember volt, hűséges társ lett volna és egyetlen vágya volt, hogy szeressék. Az a elhozom a csillagot is fajta srác. Utóbb lett is párja, akivel már eljegyzés is volt. Sok éve együtt vannak.

Nagy butaság azt hinni, hogy a népmesei világ után szabadon, majd ha legyőzted a sárkányt és bizonyítottad, hogy jó vagy és van ezer erényed, a tiéd lesz a királylány.

A vonzalom vagy van, vagy nincs. De annak is oka van, ha soha nincs.

Mindig az egyén saját feladata, hogy rájöjjön mi a hiba, ha azt akarja, hogy a környezete másképp viszonyuljon hozzá. Mert, ha a válasz mindig nem, akkor valami hiányzik.

Nem lehet mindenkinek tetszenni/bejönni, sőt. De olyan a világon nincs, hogy xy tökéletes mégse kell a kutyának se.

Pl unokatesóm. Gyakran hozom őt fel, mert szerintem értékes ember, jó pár lenne, csak... ugye a csak. Csak lusta, nem lép előre az életben, a karrier terén, emellett nem tud kezdeményezni a nőknél mert szociálisan alul fejlett. Ahogy egy nő potenciális párjelöltként van jelen, lefagy, bizonytalan lesz, inkább hátrébb lép. Ha kiderül, hogy az illetőnek mondjuk van párja (megtörtént eset) egyből jófej, humoros, laza lesz. Így szinte esélytelen a párkapcsolat. Se egzisztenciálisan, se a külsejével, se a lehengerlő jellemével és kitartásával nem tud kitűnni, hisz egyik sincs. Olyan nőből meg kevés van, aki valamiért a néma gyereket szúrja ki a társaságból, majd a fszánál fogva rángatja az oltárig. De ezt unokatesóm tudja is, nem is vádol senkit amiért nem jön össze neki.

Változtatni nem akar/nem tud, de elfogadta, hogy így a helyzet se fog változni, valószínűleg soha.

Abból, akiből tüskésdisznó lesz kudarcai miatt, ez a felismerés hiányzik. Ha felismeri az illető a hibáit és úgy dönt, nem változtat, mert az lutri és/vagy túl sok energia befektetés, akkor máris nem mindenki más, meg a bolygók állása, meg a vak szerencse lesz a ludas. Akkor a saját döntése mentén alakul az élete és nincs kire haragudni.

KB ennyit az értékes emberről. Értékes ember van olyan is, aki megmozgat belül és van, aki teljesen hidegen hagy. Mindenki az előbbit keresi és választja.

Vagy kitalálod, mi az, ami a többségnek bejön, de belőled hiányzik, vagy olyan gyakran és olyan sok közösségben villantod meg a meglevő erősségeidet, amennyiben csak tudod és idővel lesz, aki pont azt keresi, aki te vagy, így, ahogy most vagy. Vagy változtatsz, hogy nagyobb legyen a merítés, vagy rengeteg lehetőséget teremtesz arra, hogy valaki olyannal találkozz, aki téged választ és neked is megfelel.

Vagy egyik sem, de akkor nem a többi ember a probléma forrása, ahogy a megoldása sem.

" Holott ő továbbra is az a csodálatos, rendkívül értékes ember, aki előtte is volt."

Nope. Az ember nem konstans. Változik. Folyton. Ki többet ki kevesebbet. De alakítja a környezete és a megszerzett tapasztalatai. Ahogy én is pl. már elvesztettem a 20-as éveim elejéről a naívitásom és az empatikusságom javát. Mert mindig kihasználták ezt a tulajdonságom.