Végső soron semmi sincs ingyen?

A gyakorlati életben a férfias részében elég elveszett vagyok. Pl.engem nem lehet volán mögé ültetni, mert lassú vagyok és pánik fékező lennēk.

Más részt viszont képes vagyok olyan dolgokra, amire nem mindenki, meg férfi sem. Azt mondanám, van értékem. De a gyakorlati dolgokban nagyon elveszett el érzem magam

Legyen az a fűtesrendszer kialakitasa vagy egy vallalkozas beinditasa. És hát az a helyzet, hogy ezt a férfiak észreveszik. Akàr anyagilag nincs rá lehetőségem, akár agyilag. Férjnél vagyok, de van aki tudja barátnőmön keresztül, milyen gondjaim vannak. Pl.mi el akartunk válni, de évek óta nem merünk lépni, főleg az anyagiak és a gyerek miatt. Ebből ered, hogy a férjem nem igazãn érzi magàénak az házat, amiben lakunk, mert az enyém és év évek óta nem tudunk elvalni, mert az férjemnek nincs hova mennie, az utcára meg mégsem rakhatom a gyerekem apját. Én nem vagyok egy vilàgszépe, főleg így 40 körül, de azért az átlagnál szebb vagyok szerintem. Van néhány férfi és környezetemben, aki tudja, hogy mennyire magányos vagyok és simàn az férjem helyébe lépnének. Az egyik a csatornát akarta kiásni ingyen, a másikat nem írom le, mert magára ismerne, de mindegyikben közös, hogy tudom, hogy tudják, hogy valofélben vagyok és nincs senkijük és érezhető, hogy oda vannak értem. Én pedig nem tudok örülni a sok felajánlott segítségnek, mert azt érzem, hogy végső soron fizetnem kell érte. Nem pénzben, hanem természetben. Nem tudok örülni annak, hogy telefonon zaklat és aggódik értem. Ha lenne egy ilyen barát, aki önzetlenül...de azt érzem, hogy ára van ennek. Lehet, hogy nem csak szexuálisan, hanem komolyabban, de végső soron az még rosszabb. Pedig tényleg volt amikor a fűtésre múlt rajta, a férjem nem intezteelêg jól és volt aki a tetőre mászott volna, hogy megoldja, annyi rendes férfi, de azt gondolom, nem önzetlenül tették volna. Pedig annyira szükségem volna egy barátra. Aki nem kér cserébe semmit. Csak aggódik, hogy jól vagyok-e. És látszólag van ilyen. De tudom, hogy valójában évek óta rám vannak kattanva és azt érzem, természetben várják a fizetséget. És nem erőszakolnának meg soha, nem erről van szó, de azt erzem, ha tudnák, hogy semmi esêlyük, se szexuálisan, se komoly kapcsolatra, akkor mindjárt nem lenne olyan fontos a fűtésem. Megőrülök a magánytól, de ezek a férfiak a barátság alcajaban jönnek es valójában nincs senkim, mert mindegyik vár cserébe valamit. A férjem lakhatást, a többiek szexet és vagy komoly kapcsolatot. És közben senki nincs, akin azt érezném, hogy ne lenne hátsó szándéka. És többek közt ezért nem merek elválni és ezért erzem olyan egyedül magam. Na mindegy, leírtam magam, szóval nem is tudom mi a kérdésem. Egy férfi volt, aki mindent vesztett volna miattam, nála éreztem egyedül azt, hogy szeret. Azt hiszem az bánt, hogy úgy tesznek az mintha érdekelné őket, mi van velem, de amint egyértelművé válik, hogy soha nem fogok velük lefeküdni, sem kapcsolatot nem akarok, azonnal megszűnne a lelkesedêsük. Szerencsére egyre talpraesettebb vagyok, bár vezetni soha nem fogok megtanulni, inkább fizetek mindenért pénzzel. Csak így marad a magány. De ittam, szóval ma este ennél jobban nem tudom kifejteni, mi a bajom.