Eredetileg is ez volt a cél? ( részletek lent.)

Sziasztok, hosszú lesz és büszke se vagyok rá, de várnám a véleményeket!

40 feletti nő vagyok, csak kizárólag szexkapcsolatot kerestem. ( az okok lényegtelenek.) Többekkel találkoztam egy kávéra, és nyitva hagytuk a dolgot, hogy még egyszer összefutunk és meglátjuk. És akkor jött egy férfi, akinek már a fotójától is mélyebben vettem a levegőt, majd az első találkozókor azonnal tudtam, hogy őt akarom. Úgy tűnt, a dolog kölcsönös, eszméletlen jókat szeretkeztünk, és -úgy tűnt, hogy- mindketten azt kaptuk, amit kerestünk: frenetikus szeretkezéseket, rokonszenvvel, de komolyabb érzelem nélkül. De aztán változtak a dolgok. Én mondtam ki először, hogy ’ azt hiszem, beléd szerettem’, de azonnal, habozás nélkül jött a válasz, hogy ’én is szeretlek’. Ez után változott a felállás, találkozni változatlanul csak a szeretkezés miatt találkoztunk, de ettől kezdve már a telefon/email/sms is játszott. Egyre többet tudtunk meg egymásról, és kezdett egyértelmű lenni számomra, hogy a férfi nem egy jellemóriás: apró simlisségek, csúsztatások, állandó anyagi zavarok és érzelmi bizonytalanság, depresszív , majd felspannolt időszakok, borzasztóan rövid váltásokkal. Majd jöttek a kölcsönkérések. Eleinte ellenálltam és nem adtam kölcsön, viszont egyre jobban beleszerettem és egyre inkább próbáltam – szigorúan anyagiaktól mentesen- érzelmileg támogatni. Majd egyre több volt az olyan ’megbízhatatlanság’, hogy nem jött meg az ígért telefon vagy sms, lemondta a találkozót az időpont előtt 1-2 órával, napokig nem jelentkezett. Itt már egyértelmű volt, hogy ez a szerelem határozottan egyoldalú (ezt mondta a józan eszem) , de az érzelmeim egészen mást mondtak és mindig találtam magyarázatot minden eseményre.… Tökéletesen belezúgtam és nem tudtam kikeveredni a dologból, annak ellenére, hogy már lényegesen több bánattal és sírással járt ez a viszony, mint örömmel. És ekkor jött a következő kölcsönkérés… Zsigerből ezt is vissza akartam utasítani, de született egy őrült gondolatom: tudtam, hogy ha adok kölcsön és nem kapom vissza, akkor ez számomra annyira egyértelmű bizonyíték lesz, hogy azonnal ’kigyógyulok’ a szerelemből. Az összeg az én világomat nem rengette meg, ezért kölcsönadtam, majd konstatáltam, hogy a férfi felszívódott. Így utólag is azt mondom, hogy az elveszített összeg megérte: érzelmileg sokkal könnyebben éltem meg ezt a befejezést, mintha folytatódott volna az az érzelmi libikóka, amit átéltem. A kérdésem: szerintetek eleve ez volt a cél vagy csak menet közben jött ez a zseniális gondolat? Mert ha eleve ez volt a cél, akkor tudomásul veszem, hogy olyan mint a lottó: a szelvény ára szinte tutira kidobott pénz. De ha menet közben jött az ötlet, hogy a pénz többet ér, mint a tőlem kapott érzelem, odafigyelés, érzelmi, mentális támogatás, akkor még utoljára kibőgöm magam és átgondolom: hol futott ez a dolog vakvágányra, mit csináltam rosszul, hogy ez lett a vége?