Melyik szégyen szerinted?

Mindegyik jobb, mint belemenni/benne maradni egy rossz házasságba(n). Viszont oltárnál ott hagyni valakit már tahóság, nem igaz, hogy minimum egy nappal korábban ne jött volna rá...

Ha engem hagynának az oltárnál, azt szégyenként élném meg nyilván, de valójában ez rá nézve lenne szégyen, hiszen ennyire döntésképtelen volt vagy gyáva, aki inkább megfutamodott.

Egyik sem az.

A válás annak a kulturált beismerése is lehet, hogy együtt nem működik. Történhet szépen, békében, megfontoltan, több sikertelen próbálkozás után együtt. És lehet szégyen csak az egyik félre nézve, aki miatt válnak.

Otthagyni valakit az oltárnál szintén nem az. Ha rászolgált a másik, akkor nem kell csodálkozni. Egy esetről tudok, hogy valakit így hagytak ott és ott akit otthagytak, félredugott. Az ilyen ember megérdemli, hogy a családja előtt alázzák meg és neki kelljen magyarázkodnia, hogy miért nem akar valaki összeházasodni vele. Akkor szánalmas, ha az illető nem szolgált rá semmivel. Azt az esküvőt le lehetett volna fújni és emelt fővel távozni mindkét félnek.

Nincs ilyen. Természetszerűleg szeretetlen‑e a megítélés? Azonos‑e a megítélés az elítéléssel? Láthatja‑e bárki is azt, hogy mi van a másik ember szívében és megítélheti‑e, illetve meg kell‑e ítélnie ez alapján vagy ez egyedül csak Istenre tartozik?

....“Ne ítélj hogy ne ítéltessenek”....