Viszonzatlan szerelmem van, aki egy borzasztó nővel van együtt. Hogy kéne ezt elviselnem? Részletek lenn.

Szerelmes vagyok egy férfibe, akivel jó ismerősök vagyunk. <3 Amiket együtt szoktunk csinálni: beszélgetünk, társas játékot játszunk, túrázunk, sőt, a kialakulófélben lévő másodállásomat is vele csinálom. Van, amit kettesben csinálunk ezek közül, de a legtöbbet nem: alapvetően egy társasághoz tartozunk mindketten, onnan ismerem. És így szerettem belé menet közben... Nem tehetek az érzéseimről! Higgyétek el, ha dönthetnék, nem éreznék iránta: van nője! Szintén nem tehetek róla, de a nőjét meg utálom! Ki merem jelenteni, sajnos tényleg utálom a nőjét. Persze ezt 90%-ban a féltékenység mondatja velem, tisztában vagyok vele... :P De 10%-ban jó okkal utálom, mert akkor se kedvelném, ha történetesen nem járna a viszonzatlan szerelmemmel. Hangosan vihog, és a világ "legmainstreamebb" (leghétköznapibb, éppen nagyon divatos) dolgait úgy adja elő, mintha egyedi lenne. Gyakran nézem őket, nézem főleg a férfit, és nem értem, hogy lehetnek együtt. Ég és föld. A férfi felelősségteljes, tudatos, megbízható, megfontolt. A nője ösztönlény, kapkodós. A férfi halk szavú, a nőjének feltűnési viszketegsége van. Néha arra gondolok, lehet ez a nő egy nagyon jó manipulátor, és így tudja maga mellett tartani a férfit, ugyanis ha néha pszichológiai társasjátékot játszunk, abban mindig nagyon jó. Tökéletesen hazudik, és belelát mindenki fejébe. Ijesztő. Nem is szeretünk már vele ilyen játékot játszani. De akkor szegény férfi manpipulálható lenne? Naiv? Lehet ez a fő rossz tulajdonsága? Mert egyébként nem fedeztem fel még benne negatív személyiségjegyeket, pedig mindenkiben van. Visszaugorva, bezzeg ha stratégiait játszunk, mindig utolsó a nője, hisz nem túl okos, hiába végzett egyetemet.

Bocsi a szánalmas fejtegetésemért, amúgy tisztában vagyok vele, hogy idegeneknek ezt rossz lehet olvasni. :D De most olyan jól esik kiírni magamból, aztán hátha kapok 1-2 jó tanácsot attól, aki volt hasonló cipőben. Az a kérdésem kiírásának az az oka, hogy mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy mi van, ha a férfi maholnap megkéri kezét. Több, mint 2 éve vannak együtt, korilag pont átlagos házasulandó korban vannak szerintem. Szóval bármikor megtörténhet. Persze semmi közöm hozzá, tudom. De nagyon rossz érzés lesz nekem, ha megtörténik. Mert tényleg szerelmes vagyok ebbe a férfibe, és nem két napja, elég régóta sajnos. Erről nem tehetek. Legalább egy intelligens, kedves nője lenne, nem egy ilyen borzadálya. Egy szimpatikus nőtől jobban elfogadnám, hogy helyettem van együtt a férfivel, de egy ilyen nőtől... Hogy helyettem vele van együtt... Persze ezt a helyettemet nem kell szó szerint érteni, hisz köztünk sose volt semmi. Ha egyedülálló lenne a férfi, nem automatikusan velem jönne össze, bár tuti, hogy mindent megtennék érte.