Miért választ magának valaki olyan habitusú párt, amilyet előtte elítélt?

Exférjemnek lett egy élettársa egy ideje. Megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy a nő folyton ordít vele, apróságokon is és máshol nyilvánosan, pl boltban leordítja a fejét. Ellenben, bár nem dolgozik a nő, az exem minden szavára szalad és megvesz neki mindent.

Mi 18 évig voltunk együtt. A konfliktusokat csendben intéztük, leültünk és szépen megbeszéltük. Exem mindig elítélte a hangos veszekedéseket, közönségesnek mondta. Ő is halk szavú alapból, de mikor együtt voltunk, határozott, domináns jellem volt. Nem hiszem, hogy tűrte volna ezt tőlem, hogy ordítozom vele. Sőt igazából a házasságunk megromlását is ennek tudta be, hogy ő nem érezte mellettem magát férfinak, mert gyakran kritizáltam, semmi nem volt jó, amit csinált. Ezért ő nem volt boldog, megcsalt, elváltunk. Erre most beújít egy nőt, aki folyton ordítozik vele, sőt a gyerekünkkel is, mikor az apjánál van, emiatt a gyerek már nem is akar oda menni. Ha én felemeltem a hangom a gyerekre, rám szólt anno.

A másik, hogy nálam sokáig rettegett attól, hogy a pénzügyeink összemosódjanak, még a közösen megszerzett dolgok is az ő nevén kellett legyenek. Erre most a nővel közös hitel/közös hát pár hónap ismeretség után.

Szóval ezt furcsállom, hogy az ember tényleg el tudja -e így dobni a korábbi elveit, értékrendjét? És mi vezeti erre, ha látszólag nem lett jobb neki ettől? Tapasztaltatok ilyet? Sosem tudhatjuk, kivel élünk együtt?