Miért élvezi valaki, ha szórakozhat olyannal, akit egykor szeretett/volt köze hozzá?

Volt korábban néhány ember az életemben, nem sok, akikkel volt köztünk valami, vagy csak ők szerettek volna komolyabbat. Én, ha ezeket a történeteket lezártam, akkor lezártam és nem játszottam velük.

1 komolyabb kapcsolatom volt csak, az több évig tartott. Számomra ez egy nagyon fájdalmas szakítás volt.

Azóta viszont volt, hogy beszéltünk. Én sosem kerestem őt, csak ő engem. Ilyenkor általában hamar arrafelé terelte a témát, hogy még mindig tetszem neki, megbánta, hogy hülye volt, hiányzom neki én, hiányoznak a dolgaink, programjaink, meg úgy minden. Viszont egyértelműen csak szórakozik, mert találkozni is elhívott, majd lemondta, hogy még nem áll erre készen.

Tudom, hogy csak azzal lehet szórakozni, aki hagyja, így inkább megszakítottam vele teljesen a kapcsolatot, csak nem értem, hogy valakinek hogy van ehhez lelke. Akárhányszor megkérdeztem, hogy mi a szándéka, akkor azt mondta, hogy semmi, csak érdekelte mi van velem, hogy alakult a sorsom azóta. De szerintem az érdeklődésbe nem fér bele, hogy nosztalgiázik, meg bókolgat. Miért tesz ilyet, ha nem akar már semmit? Ezt tényleg azért nem értem, mert nekem eszembe sem jutna játszani a másik érzéseivel, vagy esetlegesen feltépni a sebeit.