Hogyan tudnám teljesen ignorálni?

Még tavaly elkezdett nekem fogjuk rá, hogy udvarolni egy férfi. Közel dolgozunk egymáshoz, látásból évek óta ismerjük egymást, de azelőtt soha egyetlen szót nem váltottunk, majd tavaly azon a bizonyos napon mintha életében először látott volna odajött hozzám az utcán. Kicsit beszélgettünk, majd ment mindenki a dolgára. A következő napokban is elő-elő került egy egy mondatra, kiszaladt a munkahelyéről, ha észrevett, tényleg csak ilyen futó 2-5 perces gyors beszélgetések, még csak be sem mutatkoztuk egymásnak, számomra pont ebben rejlett az egész varázsa, olyan izgalmas volt. Majd amikor már olyan baromi komolyra fordult a dolog, hogy végre megkérdezte a nevem :’D… bejelölt fb-on és akkor ért a hidegzuhany, hogy felesége és gyerekei vannak. Ekkorra viszont már bár a világon semmi sem történt köztünk mégis elkezdte zaklatni az gondolataimat. Gyakorlatilag azóta is jóformán mindenfelé kerülök, hogy ne lássam, hiszen nem vagyok családromboló meg semmi ilyesmi. Viszont nem tudom mindig kikerülni, még így is van, hogy a semmiből botlunk egymásba (kisváros lévén, na meg csak egy utcában dolgozunk…) és olyankor váltunk egy pár szót.

Tudom, hogy nem tudom leplezni a szemeim ragyogását, ahogyan ő sem az övét, de én teljesen ki akarom verni a fejemből és nem

gondolni rá, nem akarom, hogy itt motoszkáljon a fejemben, nem akarom látni, hogy amikor a családjával van is utánam pillant.

Hogyan tehetném abszolút semlegessé őt?

Ezelőtt minden férfit teljes mértékben tudtam ignorálni, aki beszélgetni is akart otthagytam, aki írt azonnal töröltem és tiltottam, valami kollektív férfiellenesség volt bennem egy hatalmas szerelmi csalódás után és abszolút senki nem mozgatott meg bennem semmit, erre miért pont ő akinek családja van? A világon semmit nem akarok tőle, csak annyit, hogy ha már úgyis látni kell időnként legyen pont ugyan olyan semleges mint mindenki más.