Ez vajon "jó jel"? Van egy fiú ismerősöm, akivel az utóbbi néhány hónapban nagyon sok közös óránk volt, és az órák előtt (alatt :P), után többször volt alkalmunk beszélgetni..

Van egy fiú ismerősöm, akivel az utóbbi néhány hónapban nagyon sok közös óránk volt, és az órák előtt (alatt :P), után többször volt alkalmunk beszélgetni, illetve egy darabon együtt járunk haza az órák után. Nincs barátnője, és nekem sincs barátom. Sztem ő nem is akar párkapcsolatot, de mégis úgy érzem, hogy kialakult benne valami ragaszkodás-féle irántam.

Nem hív el sehova, nem közeledik felém, de előfordult már, hogy féltékenynek tűnt (nem képzeltem), ha más fiúkról - akikkel baráti kapcsolatot ápolok - beszéltem neki...

Csak azt nem tudom, hogy ez most "jó-e vagy sem". Honnan tudhatom, hogy arról van-e szó, hogy barátilag kedvel, és mivel tudja, hogy nincs senkim, valamennyire a magáénak érez és szereti a közösen együtt töltött időket, amiket egy barát felbukkanása mégis csak "elrontana", vagy azért féltékeny, mert kezdek neki megtetszeni?

Ő eléggé zárkózott típus, nincsenek igazán barátai (pláne nem lányok - de nem meleg, ezt érzem), hozzám viszont eléggé közel került.

Az a baj, hogy sokféle féltékenység létezik, és én nem tudom eldönteni, hogy őt tulajdonképpen miért zavarja, ha más fiúkkal beszélek. Kezd megszeretni vagy cak az egoja tiltakozik az ellen, hogy mások is befurakodjanak a baráti körbe?