Ha valaha bizonytalanná váltak a kilátásaid az általános élethelyzetedre nézve, és ez mentális teher volt neked (rosszul viselted a bizonytalanságot), akkor a párod támogatott mindenben, akár anyagilag is, további lelki teher rád helyezése nélkül?

Én eleve olyan életkörülmények között jöttem vele, ahol nagy volt a bizonytalanság és ez a lelkivilágomra is rányomta a bélyegét. Már akkor sokat törődött velem és segített nekem, úgyhogy a kilábalásom jelentősen előremozdította.

Illetve volt egy nagyon rosszul választott munkahelyem is, ahol a végén sírva jöttem haza mindennap, annyira kicsináltak, akkor is mellettem állt, és végig vettük a lehetőségeimet, meghagyta nekem a döntést, bármit is lépek vagy választok.

Nem hagyna el és nem terhelt le sosem. Mindig mint objektív fél rávilágít a lehetőségeimre, de meghagyja a választást nekem akkor is ha nem az a legideálisabb és támogat. Nekem pedig ez a módszer nagyon jól esik. Nem ő dönti el nekem mi a jó, de felvet olyan lehetőségeket is amikre esetleg nem is gondoltam, és bárhogy döntök ő azt elfogadja és ha kell a támogatása azt megteszi értem.

Pl. anyám nagyon sokszor kavart be, és a férjemmel sincs kibékülve, kimondottan ellene szokott kampányolni. De engem is sokszor lehúzott érzelmileg (mártír anya típus) Amikor pl. pénzre volt szüksége (nagyobb összeg), amit már nem csak úgy kikapok a zsebemből, akkor is megbeszéltem a párommal erről, és ő pl. annak ellenére is támogatott, hogy tudja milyen az anyósa, tehát a döntés, hogy a megtikarításunkból egy jelentős összeget neki adok csak úgy, úgy hogy olykor velem sem bánnik szépen, abszolút rám bízta a döntést, és nem is neheztelt miatta, megértette, hogy szeretem az anyám és max leírjuk veszteségnek az összeget.

De ugyanúgy állok hozzá én is. Megbeszéljük a dolgokat és hagyjuk dönteni a másikat. Nekünk ez bevállt.

#1 Egy főnyeremény lehet a párod..

Nemhogy inkább szakítana.