Örök szálka lesz a szememben vagy valamikor túllépek rajta?

Én 24/N, párom 26/F.

Mondogatta egy ideje, hogy egész olcsók Prágába a vonatjegyek, viszont én elég rossz helyzetben vagyok anyagilag. Semmi konkrétumot nem mondott, hogy mikor vagy hogy, aztán bejelentette pár hete, hogy az egyik haverjával elmennek három napra, ez meg is történt most hétvégén, tegnap este érkezett haza.

Nem tudom elmondani, mennyire rosszul érzem magam, kb meg sem beszéltük, csak bejelentette és elment, meg sem próbálta megbeszélni, vagy esetleg megoldani, hogy én is menjek.

Gyűlöltem és gyűlölöm magam hogy nem tudok őszintén örülni annak, hogy utazott és jól érezte magát.

Nem sokkal a prágai út beközlése után közölte azt is, hogy a családjával elmennek Görögországba is, de mivel nekem nincs pénzem rá, így már lefoglalták.

Egyrészt, ő is hitelkeretből ment, másrészt teljesen cserben hagyva érzem magam. Mert tavaly, amikor a szüleivel elmentünk Szlovéniába, az összes bevásárlást fizettem, meg persze az önköltséget is. Hány koncertjegyet megvettem neki, mert nem veszi meg magának, amikor tavaly elvesztettük az apukáját hetekig vásároltam neki, utaztam az ország másik felébe 2 naponta, hogy vele legyek, mert szüksége volt rám.

2,5 éve vagyunk együtt, külön élünk és én vagyok az aki kétlaki életet él. Rommá dolgozom magam, közben tanulok is még. Nem vártam volna el hogy kifizesse helyettem az egészet, de legalább megpróbálta volna azzal hogy hogy állok, oldjuk meg, csak gyere, legyél velem. Egy nyamvadt hétvégét nem tudok megszervezni vele, mert fáradt / nincs kedve / nem kéne költeni (persze a haverokkal sörözésre, arra igen).

Megalázva érzem magam, csalódottak és már fogalmam sincs, hogy jogos e a dühöm és a csalódottságom, vagy nem. Ti hogy reagálnátok a helyemben?