Érdemes valakire vagy valamire éveket várni:?

Attól függ. Volt egy pasi, akibe hót szerelmes voltam és megmondta, hogy sosem fog elválni, de nem is vártam volna ezt el, de annyira szerelmes voltam, hogy évekig vártam arra, hogy eldöntse, kellek-e neki titokban vagy sem. Nem bírta eldönteni, nekem pont ezért tartott évekig, mert el nem eresztett, mindig utánam nyúlt és mindig meggondolta magát. Nyilván nem érte meg várni rá, de nem volt választásom, hiába menekültem másokhoz, semmit nem éreztem irántuk, szóval ha akartam, ha nem, ki kellett várnom azt az időt, amikor képes leszek mást is észrevenni.

Odáig nem akartam süllyedni, hogy a felesége halálát várjam (van olyan ismerősöm, aki ezt tette), így inkább megszakítottam minden kapcsolatot.

Nyilván egy ilyen ringyóra nem érdemes várni, mint amilyen én vagyok, de hátha van még olyan, aki szerint mégis.

Aki engem most felszínesen ismer, az annyit tud, hogy házas vagyok és van egy kislányom.

Én meg azt tudom, hogy 4,5 évvel ezelőtt megbeszéltük a férjemmel, hogy elválunk, csináltunk egy költségvetést, ami miatt úgy döntöttünk, hogy nem hajt a tatár, előbb megpróbálunk anyagilag rendeződni, hogy a külön életünkben is fenn tudjunk tartani egy életszínvonalat. Körülbelül mostanra értük el mind fizetésben mind körülményekben azt a szintet, hogy külön is megpróbálhatnánk. Én arra nem voltam hajlandó, hogy őt utcára tegyem, ő se hagyott volna cserben anyagilag. Ha valaki várt volna rám ezekben az években, most tudnám azt mondani, hogy el tudok végre válni. Nekem szükségem volna valakire, hogy ezt a lépést meg tudjam tenni.

Túl vagyok már azon a férfin, elkezdett sokat jelenteni valaki más, de tudom, hogy nem vonhatom őt be a döntésembe, hogy elválok vagy sem. Túl nagy teher lenne rá hárítani annak a felelősségét, hogy elválok. Egyáltalán nem miatta válnék el, hiszen már 4,5 éve is el akartam, de mégis sok erőt adna hozzá. De fordított esetben én sem szeretném, hogy miattam váljon el valaki, mert ezzel azt a terhet tenné rám, hogy nekem akkor kötelező vele lennem.

Így én elég patt helyzetben érzem magam, mert nem jelezhetem semmilyen módon az illető felé, hogy látszatházasságban élek és tervben van a válás. Így viszont hiányzik a bátorság belőlem, hogy meglépjem.

Pedig évek óta egy szobában se alszunk a férjemmel.

Én tudom, hogy megérné rám várni, de ezt nem mondhatom el sehogy pont annak, akinek szeretném.

Nem.

De ha nagyon szeretnéd őt, akkor miért nem léptél felé? Mondjuk beszélgetni? Onnan egyből kiderül minden.