Tényleg van olyan férfi, aki fél a párjától?

Élőben ismerek ilyet, a nagy-nagynéném férje például retteg a feleségétől aki a sétapálcájával "fegyelmezi" meg ilyenek, sokszor sérteget. Tudni kell azt is, hogy a férfi "vasággyal" 45 kg, a néni pedig erős alkatú és viszonylag magas is.

Elég sok a pletyi, hogy fel is szarvazta ezt az embert és a gyerekei sem biztos, hogy tőle vannak. A bácsi full gyomorbeteg és alig mer szólni, mert elég gyakran lendül a fegyelmező bot a bácsi bokájára.

Szerintem a néni szándékosan választott tőle gyengébb és gyávább embert. Egy erősebb emberrel már rég eltették volna egymást láb alól.

A férjét és a fiatalabb lányát is háziszolgának alkalmazza, nekik sosem lehet igazuk, a néni mindenkinél mindent jobban tud, és élete nagy büszkesége, hogy a másik lánya a hadseregben mennyi embert gyilkolt meg valamelyik háborús övezetben.

Még a Nagy Kaszás sem mer eljönni érte, ha el is jön akkor a fenekébe felnyomott kaszával távozik majd, mert "nincs időm a hülyeségeidre, te idióta fűnyíró"

4.

Miért szerencsére? Mármint ebben a kontextusban miért "szerencsére"? Sok esetben igaz ez az állítás pl. a munkahelyi életben vagy a baráti társaságokban, de szerinted az jó, ha annyira durva otthon, hogy fél tőle a férje?

Vagy ez már megint egy "van egy alapvetően rossz dolog - férfiak erőszakossága -, amire a reakció nem az, hogy azt megszüntessük, hanem hozzuk létre annak női változatát"? Már megint a "merjük egymást alulmúlni" verseny.

Exbarátnőmtől féltem. Ha be volt állva, és rájött a vörös köd, teljesen kiszámíthatatlan lett. Nekem jött pl körömmel szétkarmolt, gyomorszájon térdelt, stb...

Lehet röhögni.