Nem értem a női felettesem logikáját, akitől többet szerettem volna. Kiigazítanátok arról, h mit gondoljak róla? (hosszú)

Decemberben kerültem a mostani céghez egy korombeli művelt, tanult nő közvetlen beosztottja lettem. Eleinte az első hónapokban nem tartottuk egymást szimpatikusnak, ő hanyagnak gondolt, pedig csak annyi volt a bűnöm szerintem, h lassabban tanulok be másoknál. De amit megtanulok, azt örök életre meg tudom jegyezni. Én sem tartottam őt szimpatikusnak, mert túlságosan tartózkodó, kellő távolságot betartó, csendes típusú nő, aki nagyon nehezen oldódik. Ennek ellenére mégis megtetszett nekem, mert értelmes nőnek tartom.

Aztán idővel valahogy elkezdtünk feloldódni egymás társaságában, sokat nevetgéltünk, beszélgettünk. Úgy éreztem, h mintha közelebb kerülnénk végre egymáshoz mint két munkatárs, akik az idejük nagy részét egy légtérben töltik. Aztán egy hónappal ezelőtt hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, h rákérdezek, mi lenne ha az irodai tevékenységek elvégzése után beülnénk egy sütire és kávéra.

Gondoltam úgyis azt mondja majd, h nem jó az időpont, vagy dolga van stb. De egyből igent mondott óriási meglepetésemre, tehát nem volt elutasító. Jól éreztük magunkat, szinte repült az idő és sajnáltam, h nagyon gyorsan este lett. Sokat beszélgettünk, szimpatikusnak találtam, h kicsit jobban megismerhettem és elkezdtünk beszélni a magánéletünkről.

Egyedülálló 28 éves nő, én két évvel vagyok idősebb nála. Elmondtam neki, h szimpatikusnak találom és szívesen elmélyíteném a közöttünk lévő ismeretséget, ha ő is úgy gondolja, mert megtetszett. Erre azt mondta, h nagyon megkedvelt, kellemeset csalódott bennem, de csak mint barátként tud rám tekinteni. Én ezt egyből elfogadtam mindenféle felháborodás nélkül.

Aztán a munkahelyen azóta nemhogy kerülte volna a társaságom, hanem egyre többet keresett, idejött hozzám, többet kérdezősködött, kikérte a véleményem mindenről és nem csak a projekteinkkel kapcsolatban, hanem ruhákról, cipőkről, ételekről. Úgy gondoltam, h mint baráttá lefokozott férfi őszintén vagy éppen viccelődve mondom neki a véleményem.

Sőt még fizetésemeléssel is megkereste a felettesét, h a következő hónaptól kicsit megdobja a fizetésem, mert látja, h igyekszek.

Aztán most 1-2 napja minden megváltozott. Nem keres, nem beszélget velem annyit, nagyjából szinte csak annyit szól hozzám, mint az eset előtt, meg inkább más férfi kolléga segítségét kéri. Rákérdeztem ma délután a munkaidőnk végén, h megbántottam-e valamivel, h nem beszél velem annyit vagy miért kerül ennyire látványosan.

A szemembe nézett és csak annyit mondott, h igazán megerőltethettem volna jobban magam. Én rákérdeztem, h ezt most mire érti. Legyintett egyet és azt válaszolta, h semmire. Összepakolt, elköszönt és hazament.

Én azóta is itt ülök az irodában, nem haladok semmit a munkámmal és folyamatosan rajta gondolkodok.

Én igyekeztem a barát és a jó munkatárs fogalmának megfelelni, amikor egy hónapja elutasította a közeledésem, nem törtettem, nem nyomultam, nem erőszakoskodtam vele. Elfogadtam a döntését, h barátként néz rám.

Teljesen zavarba hozott a mai viselkedésével. Most akkor érezhet irántam valamit, vagy csak beképzelem magamnak és mindent félreértek? Mit gondoltok?