A lelki világom romokban van a szüleim miatt. Mit tegyek?

Huh! Na belekezdek! Most volt nemrég a nagynéném esküvője. Apám meg telebeszélte anyám fejét a hülyeségeivel. Pl.: Régebben apám többet dolgozott, mint a nagynéném,ezért egész életében haragszik rá(most 40 éves. anya is). Régebben a nagynéném több mindent kapott, mint apám. Amikor dolgozni kellett, akkor a nagynénémnek nem kellett, mert ő tanult és apámnak is kellett volna, de akkor a földekre kellett mennie. Sorolhatnám,de ezzel egy a baj, hogy megkérdeztem a mamámékat és mondták,hogy ebből egy szó sem igaz. Mostanában apám sokat hazudik nekem is és a mamáméknak is(odáig fajult a dolog, hogy a szüleim fel sem veszik a telefont, mikor a nagyszüleim hívják őket. A munkahelyükön sem.) Szóval anyám megpróbált beetetni a hülyeségekkel, amit apám kreált, de én elmondtam neki, hogy hiába is próbálja nem fog sikerülni neki az eltérítés. Most a nagyszüleimnél vagyok, de apám be se hozza a cuccaimat, ebből kiindulva be se jön. Azt mutatják, hogy szeretnek meg mindent megadnak, de nem dőlök be nekik(mert a nagyszüleimet elmondták mindennek a nagynénémet is+a férjét is aki mellesleg egy kedves, illemtudó jó fej ember ki szereti az egész családomat és engem is.) Pár hete elmentünk az OBI-ba és véletlenül rátoltam a kocsit a lábára(balról jöttek 4-en, mellettem jobbra pedig szerszámok voltak kitéve. Arra figyeltem, hogy ne toljam rá az emberkékre, akik mellesleg nem fértek el, se a szerszámokra a kocsit) és apám ott mindenki előtt azt mondta, hogy "na menj a f...omba". Utána hazaértünk elmondott mindennek nem részletezem, mert kitiltanak a moderátorok. Anyám meg az utolsó 3 hónap apámnak kinyalja a seggét is, ha tudná. Nincs saját véleménye, az van amit apám mond. Az az igaz, az a jó stb... Én meg hazudtam nekik egy csomószor(amennyiszer átvertek). Azt mondják ,hogy megkapok mindent, de szerintem nem mindent(hiába van tv-m, szuper számítógépem), a szeretetet nem pótolja semmi. A nagyszüleimre úgy tekintek, mint ha a szüleim lennének. Őket szeretem, de a szüleimet szívből utálom ;( Ilyen, hogy elmondanak mindennek mostani időkben kb. hetente előfordult. Azon gondolkoztam ,hogy elszökök otthonról. Az öngyilkosság, azért nem fordult meg a fejemben, mert 14 éves vagyok és nem volt egy igaz, hűséges barátnőm sem. Csak olyanok voltak akik kihasználtak mindig. Plusz a nagyszüleimet és a nagynénémet is szeretem, sőt a férjét és a családját is. A cuccomat már össze is raktam, csak azért nem indultam el bicajjal(25 km az út), mert nem volt rajta lámpa és így éjszaka nem láttam volna. Most leszek középiskolás és nem tudom hogy hatott volna ez a dolog, hogy elszökök, úgyhogy nem tettem meg. Most nem veszekednek otthon és átmenetileg minden rendben van. Otthon mindig a rosszkedvű, életunt arcomat mutatom, de az igaz barátaim azt mondják, hogy jó fej, igaz, kedves, pozitív emberke vagyok.:)) Egy barátnő úgy érzem sokat dobna a lelkemen:)

Beszélni nem fogok a szüleimmel, mert a hazugságukat mondják csak és amit én mondok az szart sem ér, mert nem hallgatnak meg. Most mit csináljak? Így nem tudok tanulni sem, sőt odafigyelni sem semmire, mert az jár az eszemben, hogy haza kell menni egyszer és ott mi lesz???

Ha hétvégente hazamegyek, majd a koleszból, akkor mi lesz???