Mi a véleményetek egy olyan lányról, akinek egy pár szép szó, udvariasság elég ahoz, hogy szerelembe essen?

Férfibe is van ilyen. Elég, ha egy csaj rámosolyog, már odáig van. Szerintem szánalmas. Ráadásul tök mindegy, hogy ki, csak legyen valaki.

Kérdés, hogy kapcsolatban hogy viselkedik az ilyen? Ha jön egy kedves idegen, abba is belehabarodik, függetlenül attól, hogy van már valakije?

11es, kapcsolatban rendkívül hűséges, monogám vagyok, és általában a többi férfit(szerelmnél) nem tekintem férfinak, el is felejtem, hogy azok. Ha nem vagyok szerelmes, és úgy vagyok kapcsolatban, akkor bizony nem vagyok monogám(azért nem is mászok bár bele ilyenbe), mert az odáig vagyok gyorsan változik, hiába beszéljük meg, hogy járunk, ha nincs mögötte komoly érzelem, rövid időn belül szakítok vagy mással flörtölök(ami után egyből szakítok).

Cserébe ez a gyors lelkesedés és odáig vagyok dolog, amiről a kérdés szól nem szerelem, hisz nem ismerjük a másikat, hanem erős vonzalom, rajongás(az elképzelt személyiségű férfi felé). Én tudom, hogy ez nem szerelem. Csak azóta tudom, hogy nem az, mióta betalált a valódi szerelem. Előtte meg voltam arról győződve, hogy könnyen szerelmes leszek. 20 éves korom óta tudom, hogy ez csak erős lelkesedés, vágy, rajongás, amire korábban azt hittem, szerelem. A szerelem sokkal erősebben csapott le, korábban el se tudtam képzelni:)

Szóval attól, hogy egy 20 körüli, vagy pechesebb(aki még nem volt igazából szerelmes) 30 alatti azt mondja, hogy szerelmes, nem biztos, hogy valóban azt érzi, amit te szerelemnek gondolsz, csak még nem élt át annál erősebb érzést, mint amit érez, ezért nem tudja.. Nem feltétlen naiv, vagy egyszerű vagy bármi, egyszerűen kevesebb a viszonyítási alapja.