Tanácstalan vagyok, pedig nagyon fontos kérdésben kellene döntenem, akár az egész életemre kihathat. Ezért csak agyalok, nem jön álom a szememre, úgyhogy írok ide. Mit tanácsoltok? N

Mielőtt rátérek a kérdés párkapcsolati oldalára, előbb magamról mondok valamit, amit tudnotok kell ahhoz, hogy hozzá tudjatok szólni.

Van egy rész, egy vidéke Európának, nem Magyarországon, ami nekem gyerekkorom óta nagy szerelemem. Egy könyv folytán figyeltem fel rá fiatal tiniként, aztán kértem a családom, és egyik nyáron odautaztunk. Nagyon tetszett élőben is, mikor először láttam, azóta még ketszer utaztam oda. A legtöbb hétterképem ezt a vidéket ábrázolja, óriási szerelem számomra. Lenyűgöz, megbabonáz.

Éppen emiatt, én már réges rég eldöntöttem, hogy ott akarok élni. Kerül amibe kerül, oda akarok költözni, és ezért bármit megteszek. Már a nyelvet is megtanultam, van belőle B2-es nyelvvizsgám. Ott szeretnék boldogulni, akkor is, ha esetleg nehézségek lesznek, mert nekem megéri. Mindig is úgy képzeltem, hogy majd a jövőben, ha lesz családom, férjem és gyerekeim, akkor ott élünk majd, ott nevelem a gyermekeimet.

De. Most lett kapcsolatom, életem első komolyabb kapcsolata. És minden egy álom a pasival, kivéve egy dolgot. Nem akar odaköltözni, mi több, ha akarna, se tudna, mert nagyon Magyarországhoz van kötve az élete, én is belátom, esélytelen, hogy odaköltözzön. Persze mondja, hogy akár minden évben elutazhatnánk oda, meg ha lenne rá pénze (nincs) venne ott magunknak nyaralót, hogy télen-nyáron mehessünk, de életvitelszerűen lehetetlen.

Távkapcsolatot nem akarunk. Most mi legyen, maradjak itt? Szeretem. Ő is szeret. Nagyon jó vele. De úgy érzem, ha elengedem ezt az álmomat, meghazudtolom azt, aki vagyok. Már a személyiségem része, hogy ott akarok élni. Gyerekkorom óta oda készülök, megtanultam a nyelvet, az utolsó szaros kis részeletnek is utánajártam, amit csak tudni érdemes, ha valaki oda akar költözni végleg. És most dobjam el? Igaz, egy különleges, arra méltó ember miatt dobnám el, nem a semmiért. Az a rossz, hogy néha azon kapom magam, hogy arra vágyom, derüljön ki, hogy nem is jó ember, nem is jó vele, és egy szakítás után szedjem a cókmókomat. De olyan rossz szakításra gondolni egy álomjó kapcsolatban. Szinte szétszakadok. Szeretem, de oda költözni is szeretnék. Sajnos az évi egy nyaralás ott, amit mondott, bár jobb, mint a semmi, mégsem ugyanaz. Olyan, mintha nem megitatnánk a szomjazót, hanem csepegtetnénk neki a vizet.

Szüleim amúgy mivel évekig végigkísérték, hogy oda készülök költözni, réges rég elfogadták, mint tényt, néha még mondták is, hogy milyen szép helyre mehetnek majd engem látogatni. Most kicsit furcsállják, hogy elbizonytalanodtam, nem akarják, hogy feladjam az álmomat, de persze megértik, hogy szerelmes vagyok, és szimpatikus is nekik a barátom.