Ilyenkor mi a teendő? Érdemes menteni a helyzetet?

A barátommal tulajdonképpen szakítottunk. 4 éves kapcsolat volt. Tegnap egy apróságon összekaptunk, de nem emiatt, hanem mert mostanában túlzottan sokat veszekedtünk váltakoztak a jó és rossz pillanatok. Volt, amit ő rontott, volt, amit én. Amit ő rontott el, az már meg van oldva, belátta a hibáit, hajlandó volt helyrehozni, mert fontos voltam neki.

Ami engem illet, én tudom, hogy mit rontottam és mi az, ami nem jó bennem. Elméletben tudom, de a gyakorlatban nagyon nehéz ezt kijavítanom és változni, vagy csak ideiglenesen megy. Ennek amúgy az is az oka, hogy valami nagy felgyülemlett feszültség meg boldogtalanság van bennem, ami sajnos egyenlőre még nem múlik el, de remélhetőleg nem kell sokáig tűrnöm. Azt hiszem, hogy ahhoz, hogy igazán változzak, ahhoz az életemnek meg a körülményeimnek kellene változniuk. Életem legnehezebb pár hónapján vagyok túl és amúgy két éve állandóan csak egyik probléma ér a másik után. Már akkora keserűség meg feszültség gyűlt fel bennem, ami csak akkor tudna távozni ha boldogabb lehetnék és kevesebb aggodalommal kellene szembenéznem minden nap. Azt tudom, hogy egy hónap múlva sokkal jobb lesz a helyzet, de az sem biztos, hogy tökéletes lesz. Nekem ez az egy hónap egy örökkévalóságnak tűnik. És amúgy ez nemcsak a párkapcsolatomon látszik meg, hanem egyéb emberi kapcsolataimon is, kihat mindenre.

Amúgy elméletben tudom, hogy mit kellene változnom, hogy a páromat boldogabbá tegyem, de gyakorlatban iszonyú nehéz.

Igazából én hoztam fel a szakítás-témát, mert láttam, hogy egyre kevésbé boldog mellettem. Közös megegyezés volt, de persze én még szeretem őt és már most hiányzik, pedig ma reggel történt.

Én azt hiszem, hogy tudnék változtatni magamon, ha nem is túl gyorsan és elvileg képes lennék mindent helyrehozni, de a gyakorlatban meg ez nagyon nehéz.

Érdemes ilyenkor még próbálkozni? Ha elméletben tudom, hogy mi a gond és tisztában vagyok magammal? Vagy ezt már akkor is megette a fene és lehetetlen helyrehozni?

Én vagyok a lány.