Férfitársaim. Ti összejönnétek egy egyedülálló anyukával, hogy aztán más gyerekét neveljétek?

Túl van gondolva ez az egész kérdés. 3000 ezer évvel ezelőtt még 500 évvel ezelőtt is nevelték emberek más gyerekét, sosem ettől függött, ki mennyire nő vagy férfi.

Ha te nem akarod más gyerekét nevelni, ne ismerkedj egyedülálló anyukákkal és kész. Ha még véletlenül megismersz egyet és beleszeretsz, úgysem tudsz mit csinálni, csak elfogadni, hogy van már egy gyereke.

Semmmi nem kötelező és semmi nem gáz.

Nem fogom azért más gyerekét nevelni, mert ő:

- nem húztak gumit

- azt hitte majd megváltozik

- több férfival is volt kapcsolata

Ha megszól ezért egy nő, kérdezd meg, hogy ő össze jönne e, egy gyerekes férfival.

Na ilyenkor szokott lefőni a kávé.

Én meg pont úgy vagyok vele, hogy saját gyereket nem szeretnék. Nincs bajom nekem se a gyerekekkel, de nekem valahogy nem hiányzik.

És igen, ha összehozna a sors egy olyan nővel akit szeretek miért hajtanám el magamtól, mert van gyereke? Igaz, azt hozzá kell tennem, én nem venném át az apja helyét, nem altatnám se a gyereket, se magamat, hogy ő az enyém, mint olyan sok férfi teszi. Lelkiismeretesen nevelném, ha arról van szó, de mindig is csak pótapja lennék mert ez az igazság.

Jó, kérdező, de most ha egy gyerekes nőbe szeretsz bele, akkor mit tudsz csinálni?

Nem tudom, mit agonizálsz annyit ezen a kérdésen, keressél egyedülálló nőt és kész, nem kell itt senkit győzködnöd.

Hát attól hogy beleszeretek valakibe, nem kell vele párkapcsolatra lépni.

Vagy ez olyan hogyha valakibe beleszeretsz és kiderül hogy szerencsejátékos akkor nincs mit tenni? Marad a csorosag.

(Ez a kell a tehén kelljen a borja is meg olyan idétlen mondás. Teljesen másra áll)