Szerintetek mi fér bele egy exek közötti barátságba?

9-es, olyan emberrel nem jövök össze, aki nem fogadja el a barátaimat, a családomat. Az exem a barátom, ahogy barátom még x másik ember. Ismerkedési fázisban, amikor a másik még semmit nem jelent nekem, a barátaim az elsők, és nekem ez, ahogy a családom elfogadási is szelektálási szempont. Egy ismeretlen emberért, akiről kvázi semmit sem tudok, nem hozok áldozatokat. Ahogy értem sem kell hozniuk. Nem várom el, hogy letegye miattam valaki a cigit, egyszerűen nem jövök össze vele. És olyan emberrel nem akarnék együtt lenni, aki meg akarja nekem mondani, kikkel barátkozhatok. Nem vágyom arra, hogy féltékenykedjenek, ahogy én sem teszem. Ha a párom akar az exével vagy bármelyik barátjával találkozni, találkozhat. És nem, az exem nem a múltam: a párkapcsolatunk a múlt, az le van zárva. A barátságunk meg a jelen. Ahogy jelen a legjobb barátnőm is, vagy az anyám, vagy a kutyáim.

És igen, a párom az első. Ha bármelyik barátom, legyen az az exem vagy bárki más, uszítana a párom ellen, úgy vágnám ki az életemből, mint macskát... ahogy, ha a párommal valami van, kérdés nélkül lemondom bármilyen programomat. Ahogy, ha döntéseket hozok, az ő véleményét, tanácsát kérem ki, ahogy érte hozok áldozatokat.

Nem, én ebben nem érzek ellentmondást.

Számomra egyáltalán nem fér bele. Az ismerkedés elején próbálom kiszűrni milyen kapcsolatot ápol az exével a leendő, és ha olyanokat mond, hogy "barátok vagyunk", "néha összefutunk" akkor azonnal kuka akármennyire jó pasi.

Nekem nincs hozzá gyomrom, hogy elnézzem ahogy mellettem bájcsevegjen, nosztalgiázzon "jajj emlékszel 3 éve azon a nyaraláson is mi volt"

A beszédbe nyilván egy vicces sztorit mesélnek, csak te azt nem tudod, hogy melyiknek a fejébe villan be az a kép amikor az egész éjszakát végigd.gták a parton.

Akivel szexelt, szerelmesek voltak annak az elődnek semmi keresni valója a jelenben.

Exként mennyire kell tekintettel lenni a másik párjára, ha az exek barátsága régebbi, mint a kapcsolatuk?

Semennyire, az exnek kéne tekintettel lenni az új párjára, hisz az ő idejük lejárt, teljesen mindegy, hogy 2 vagy 12 évet voltak együtt.

Én is barátkoztam az exemmel, de csak addig ameddig nem lett párom. Nem akarom feleslegesen borzolni a kedélyeket.

12-es, hát ez aranyos, majd ha kétszer megcsalnak úgy, hogy egy gyenge pillanatában a párod ráment az exére akkor jusson eszedbe ezek a szép sorok amiket ide leírtál.

Önmagába a felfogásoddal nincs baj, szép lenne az élet, ha ilyen egyszerű lenne. Inkább csak egy kicsit naív vagy. Valószínű magadból indulsz ki, te eltudsz vágni minden érzelmi szálat magadban, de nagyon sokan képtelenek erre. Csak elnyomják magukban, hisz azért jött össze vele, mert vonzódott hozzá. Ha te még partner vagy abban, hogy nyugodtan beszéljenek/találkozzanak akkor te magad áshatod meg a gödrötöket. Egy gyenge pillanat és megvan a baj.

15.-nek.

Ez tudod úgy szokott menni, hogy a csaj elvárja, hogy ő a volt kanijaival akár bulizni is elmehessen.

De ugyanezen csajok pasija, ha pl. el mer menni a volt barátnőjének az anyja temetésére, mert bírta a nőt, és mindig normális volt vele, na akkor megy féltékenykedés.

Olyan furák az itteni válaszok. Ezek alapján:

-Mindenki a kapcsolat elsőpillanatában pontosan tudja, milyen ember a másik, tévedés kizárva.

-Mindenki csak tökéletes kapcsolatban van benne, döcögés meg próbálkozás senkinek nincs, csak egyből szakítás.

-A szakításkor megnyomunk egy off gombot, addig nagy szerelem volt utána már semmi érzelmet nem vált ki és ezt egyik napról a másikra végérvényesen.

Fú, ha lehetne hallani egymás gondolatait hangosan, lenne nagy ámulás, csattanának a pofonok. XD

Meg milyen jól esik az egónak egy volt udvarló bókjai, persze csak baráti alapon. Jujj ilyeneket nem is szabadna leírni.;)