Lányok, akik úgymond későn lett párkapcsolatotok! Együtt vagytok még? Mi a történetetek? Hittétek, hogy valaha lesz párotok? 19/l

Óh, te nagyon fiatal vagy még, nem maradtál le semmiről! :)

Nekem 30 évesen lett először. Tinikoromban ért egy nagy trauma, nem tudtam jól kezelni, szociális fóbiám alakult ki és elzárkóztam a világ elől, ki sem mozdultam többé. Nem gondoltam hogy valaha is lesz valakim.

Amikor beütött a 30, akkor gondolkodtam el rajta hogy ezt nem csinálhatom a végtelenségig. Elkezdtem ismerkedni és hamar megismertem valakit. Több mint egy évig tartott, majd vége lett, jött más, vele azóta is együtt vagyok.

Az párkapcsolat nem úgy működik ám, mint a mesében, hogy összejönnek, majd boldogan élnek, míg nem halnak. Az emberek ismerkednek, van, amiből hosszabb-rövidebb párkapcsolat lesz, van, amiből barátság, van, amiből életre szóló párkapcsolat lesz, van, ami párkapcsolat lesz, ami később barátsággá változik.... és ez végigkíséri az ember életét. Aminek köszönhetően az embernek 40 és 50 fölött is alakulhat ki új párkapcsolata.

Azaz: nem, nem vagy elkésve. Akkor kezdjél ismerkedni, amikor jólesik, és azzal folytasd az ismerkedést, akit vonzónak találsz, és akivel jólesik együtt tölteni az időt.

18 évesen lett az első és eddig egyetlen kapcsolatom, 7 évig voltunk együtt. Tömegközlekedésen "ismertük meg" egymást, azaz ott láttuk egymást nap, mint nap. Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk és egy kép által talált rám. Írt az ismerősnek, hogy szingli vagyok-e, írhat - e nekem. Onnantól ment minden a maga menetében. Én leéltem volna vele akár az életemet is, de ő megcsalt, úgyhogy ki kellett adnom végül az útját.

Azóta szingli vagyok.

Valahogy 19 éves korom körül lett először barátom, én voltam az utolsó a baráti társaságban.

Egy hónapig tartott. Aztán volt még egy két éves kapcsolatom, majd 22 évesen jöttem össze a férjemmel és lassan 8 éve vagyunk együtt.

Lassan a gyerekvállaláson gondolkodunk, most ebben mi vagyunk a másodikak az ismerősi körben. Szerintem leginkább a szerencsén múlik.