Tényleg bunkó vagyok a páromhoz?

Manapság az emberek nem tudnak beszélni?

- kicsim, tudom, hogy a faluban sokan kérdezősködni fognak, mondd csak azt, hogy jobban vagyok, nem akarom, hogy tudjanak a következő műtétről és aggódjanak.

Vagy ha ez kimaradt:

- jaj, dragám, hallottam a Teri nénitől, hogy mondtad az embereknek, hogy lesz még egy műtétem, annyira nem akartam volna, hogy tudják. Nem haragszom, csak elfelejtettem mondani, mert kivoltam a műtétről, legközelebb kérlek kérdezz rá, hogy mit mondhatsz el.

Ha pedig megtörtént a durva hiszti:

- bocsánat, nem akartam ennyire kiakadni, csak ez nekem fontos lett volna. Most hetekig ezt hallgatom a faluban, mindenhonnan. Ne haragudj, legközelebb igyekszem kultúráltabban megfogalmazni, de kérlek te is kérdezz rá, hogy mit mondhatsz el.

Te pedig a kiakadásra:

- bocsánat, nem is gondoltam volna, hogy ez neked ennyire fontos. Legközelebb rákérdezek, hogy mit mondjak majd a rokonoknak, falunak, ha nem mondod külön. Most már tudom, hogy rosszul esett, de kérlek te se bánts ezért, csak félrement a kommunikáció.

Bocsánat, de ma már a sokadik kérdés, ahol egyszerűen nem beszélnek egymással az emberek vagy nem tudom.

Nyilván nem voltál bunkó. Az a része érthető amúgy, hogy miért nem szeretné a barátnőd, hogy rajta csámcsogjon a fél falu és hogy ideges a 2. műtét miatt, de így se szép, hogy káromkodik meg szidalmaz. Mindketten hibásak vagytok a magatok módján. Biztosan nagyon stresszes és nem a helyén kezeli a dolgokat, ha amúgy nem szokott ilyen lenni, akkor csak nem tudja, hogyan bírkózzon meg ennyi stresszel egyszerre.

Mit mondtál pontosan? Csak ennyit, hogy lesz még, vagy belementél a részletekbe? Mert azt én sem szeretném, magánügy. Bár szakítani ezért.... Pontosan milyen műtét, az sem mindegy.

Valószínűleg ő nem egy 80 éves öregasszony, aki szereti ezeket a dolgokat kivesézni.

"Szerintem ALAP, hogy anyagi, szexuális, és egészségügyi dolgokról nem pofázok idegeneknek."

Hát nézd, említenék egy másik álláspontot. Nekem pont azt volt nehéz fiatalon megszokni, hogy az emberek nem szeretnek ilyenekről beszélni. Számomra az volt az alap, hogy ha valami nem kerek az úgyis látszik, ha takargatom csak kínosabb lesz. Ha nyíltan beszélek róla, akkor nálam van a kontroll, kevésbé vagyok kiszolgáltatva az emberek találgatásának.

Én csomószor pl tök boldog lennék, ha bajom van, megbeszélhetném valakivel, nem lennék annyira egyedül, de mivel az az "ALAP", hogy ilyenről nem beszélünk, ezért nem teszem. Ők meg nem mernek rákérdezni, nehogy kínos legyen, ehelyett célozgatunk, feszengünk.

A kérdésre válaszolva: kérdező, nem vagyunk egyformák. Vannak introvertáltabb emberek, akik számára kiszolgáltatottság, hogy valaki belelásson az életükbe. A feleségem nem húzza fel a redőnyt ameddig nem ágyazott be, mert nem szeretné, ha valaki meglátná a "rendezetlen" szobát. Számomra először ez abszurd volt, de neki így komfortos, nem nagy ügy.

Szerintem egyikőtök sem hisztis, vagy bunkó, csak magatokból indultok ki. Ő is azt gondolja, hogy alap, hogy ilyenről nem beszélünk, ezért te nem vagy normális. Szerintem ezt érdemes egyszerűen tisztázni és tiszteletben tartani a partner igényeit.

"Szerintem ALAP, hogy anyagi, szexuális, és egészségügyi dolgokról nem pofázok idegeneknek."

Ott a pont.

Másrész a fickónál mentálisan is lehet némi zavar.

Ápolásra szorul és comboskodik. A nők szeretnek pletykálni. ( férfiak is )

Másrészt az ótszéli békát nem érdekli mi van vele. A szomszédom is elment harmincas éveiben rákban. Megtudtam. Néha meglátogattam. Ennyi.

Lépj le tőle. Comboskodjon magában. F

4#+1!!!

De én ilyen debillel szakítanék. De te és én nem vagyunk éppen egy szinten.