Csak én nem tudom elviselni/tolerálni azt, ha a randipartner/párom gyerekként kezeli a kutyát, puszilgatja, az ágyba engedi aludni, egy tányérból esznek, kb mindenek előtt van a házi kedvenc? bővebben

Páromnak van egy macskája mindig együtt aludt vele az ágyban ott aludtak egymás mellett.

Részemről viszont állatnak nincs helye az ágyban ahol alszunk, és evés közben sőt egyáltalán ne mászkáljon az asztalon sem, pláne ahol eszünk és a konyhapulton sem.

Más gondom nincs. Ezt meg is értette a párom el is fogadta, így minden okés.

Nálunk is családtag a kutya, én is úgy kezelem, a 4 éves volt, mikor összekerültünk a kedvesemmel, idén lesz 11.

Mindketten nagyon szeretjük, de az ő kapcsolatuk teljesen más, sokkal "intímebb". Én is zeretgetem persze, de nem tutujgatom annyit, pedig én vagyok a nő.

A vele kapcsolatos feladatok is közösek, orvos, séta, stb..

Azt viszont belátta a párom és nem volt gond belőle, hogy én nem szeretem, ha az ágyban alszik. Nem vagyok finnyás és gonosz mostoha sem, de egy egész évben vedlő, extrém szőrhullató fajtáról van szó, ami után így is rengeteget takarítok, én nem szeretk a szőrben aludni és lásssuk be azért koszos is, vafdászkutya lévén, árkon bokron sétál, matat és nem zuhanyzik természetszerűleg séta után, hovatovább vagy 26 kiló, nem az van, hogy a lábunknál összekuporodik.

Viszont nem lett "száműzve" a hálóból miattam, ezt nem is kértem volna, valahogy hónapok alatt leszotkott az ágyról, de mellettünk alszik a kosarában ugyanúgy.

A konyha is tabu, nincsen helye a kajában szőrnek, asztalról meg nem etette eleve soha, sőt a kunyit sem engedi, egyoikőnk szerint sem vicces és cuki, mikor egy falatot sem tud megenni az meber a nélkül, hogy kinézné az ételt a kutya a szájából, erre már kicsi korától trenírozta is.Van a napi egy etetés és a jutifalik (saját, ne a mi kajánkból) bizonyos helyzet után (sétából feljövet, vagy ha egyéb dolog miatt dícsérjük).

A fürdőbe sem lenne szabad bejárása, de oda eleve nem megy, mert a nyílt vizes fürdésen kívül ki nem állhatja ha mégis fürödni kelle nagy ritkán, így azt messziről kerüli.

Így sincsen ridegtartáson az gondolom látszik, de én például nem különösebben takarítás mámniásként sem kerülgetném a konyhában, mert nincs benne semmi poén, hogy láb alatt van, meg belekerül mindebe a szőre, így is behordunk épp elegt oda is lábon és mikor az alső szekrényeket takarítom, marokszámn pucolom ki a szőrt.

Ezzel jár a kutya. Szőrös. Kinek jobban, kinek kevésbé hullik, rendben is van ez az egész, de enni és aludni nem szeretnék benne akármennyire is imádom, ettől még családtag ugyanúgy.

Azért szerintem el lehet különíteni a majomszeretetet az ésszerű, bensőséges, felelős kutyatartástól. Sosem vágnánk ki a kertbe páldául, most épp lakásban élnünk, de mikor házban laktunk is kinti benti lévén mindig ott tartózkodott a kutya, ahol mi, a családja, a falkája.

Az én véleményem az, hogy mindenki azt csinál a kutyájával amit akar, és ha a kutya hamarabb volt, mint a partner, akkor a partnernek ebbe rohadtul nincsen joga beleszólni.

Tehát ha az illető egész életében együtt aludt és együtt evett a kutyával, akkor az új partner nem mondhatja, hogy márpedig a kutya ne aludjon velük.

Még szerencse, hogy ezt egyetemlegesen nem te döntöd el mindenki helyett kedves utolsó, ahogy azt sem kinek mihez van "joga". Ez amúgy sem jogosság kérdése, hanem kompromisszum. Látod, hiába puffogsz, nálunk mégis lett megegyezés, mert tudod nem csak a kutyát szeretei a párom, hanem engem is. Nem kértem amúgy sosem, hogy ne aludjon velünk, magától is észrevette, hogy hárman már nem igazán férünk el (meg hogy én annyira nem szeretem ezt, csak elviselem, pont azért, mert hogy eddig ott aludt) és új ágyat sem vett e miatt.

Ami amásik témát illeti, az együtt evést, az meg náluk sosem dívott, mert mintagazdiként is épp olyan elborult ötletnek tartja, mint én, valószíínűleg össze sem jövünk, ha minden étkezésnél hárman leetünk volna az asztalnáll ő én , meg a 26 kilós németvizsla. Na persze...

Mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné, engem senki idegen nem érdekel, de látod, hiába is jelented ki másoknak mihez van joguk és ki mit mondhat és mit nem, a te vélemyényedre is épp úgy tojik mindenki, maxumum azt döntheted el, a saját életedben hogy rendezed le ezeket, másoknak nem fognak a véleményedhez igazodni, ahogy a fenti példa is jól mutatja... Peace!

Nem is akarom eldönteni, nem véletlenül kezdtem úgy a mondatot, hogy "az én véleményem".

Véleménye csak lehet már az embernek basszus