Féltek attól, hogy pótolható/lecserélhetőek vagytok? Hogyan lehet megszabadulni ettől a gondolattól? Saját sztori is jöhet.

A meditálással kb. kitörölheted a feneked. Pont annyit ér, sőt!

Valószínűleg még nagyon fiatal vagy. Egyszerűen olyan embert kell keresni, akiben meg tudsz bízni. A bizalom csak egy bizonyos idő elteltével alakul ki. Ezért nem szabad hirtelen beleugrani dolgokba, pl. hetek után összeköltöztek stb. Az emberek 1 év után megunják egymás, persze hogy lecserélik őket, hiszen igazából sosem értékelnék olyannyira az adott személyt, hogy le akarnának vele élni egy életet. Ami könnyen jön, könnyen is megy.

12-es, le a kalappal előtted. Egyébként én pont így gondolkodom. Egyszer volt hasonló megérzésem a párommal, csak én nem tudtam utánajárni, mert egy nyelvtanfolyamra jártak közösen, más kapcsolat nem volt köztük. A nyelvtanfolyam végén a párom depresszióba esett, talán ezért kezdtem el kutakodni. Megtaláltam a lány nevét felírva a füzetébe. Annyira maga alatt volt a párom, hogy bár nagyon fájt, beszéltem vele és megkérdeztem, mi a baj? És ha egy másik lány miatt ilyen szomorú, én elengedem, nem akarom, hogy boldogtalan legyen. De tagadta és nem mondta el, miért olyan depressziós. Akkor ez csak egy megérzés volt. Később alkalmam nyílt beleolvasni az e-amiljeibe, mert véletlen úgy maradt belépve. A nyelvtanfolyammal kapcsolatban leveleztek és a párom a közös levelezőlistán felrakott a lány kedvéért valami anyagot, mert a lány hiányzott egy óráról. A lány pedig olyan kedvesen köszönte meg neki, szintén a közös levelező címen, hogy arról szerintem ordított, hogy van köztük vonzalom. Ez azért is fájt, mert én egy fősulira jártam a párommal korábban, ahol soha nem vállalt fel, nemhogy levelező rendszeren, de személyesen se. Persze tudták egy idő után, hogy együtt vagyunk, főleg mert én nem titkoltam, de még akkor is levegőnek nézett közöttük. Aztán találtam a nyelvtanfolyam után egy levélváltást, amiben a párom anyagokat kért a lánytól szkennelve a nyelvtanulással kapcsolatban, de a lány lepattintotta arra hivatkozva, hogy nincs ideje szkennelgetni. Ott véget ért a levelezésük. Gondolhatnám persze, hogy beleképzeltem. De szerintem nem. Egyszerűen azért nem lett az egészből semmi, mert a lánynak vőlegénye volt a nyelvtanfolyam idején már és a páromat nem engedte közelebb. Hogy menyasszony volt, azt közösségi oldalról tudtam.

Mivel a párom soha nem vallotta be, én nem tudtam emiatt kilépni a kapcsolatomból, de ha megtisztelt volna az őszinteségével, elfogadtam volna és azt kívántam volna, hogy legyen boldog. Mindig is szerettem annyira, hogy ezt akarjam és nem bosszúból, hanem tényleg.

26-os, az hosszú sztori.

Együtt maradtunk, de én már nem szeretem, sőt...mást szeretek.