Féltek attól, hogy pótolható/lecserélhetőek vagytok? Hogyan lehet megszabadulni ettől a gondolattól? Saját sztori is jöhet.

Van önbizalmam, megfelelő énképem, és önértékelésem.

És nem esem kétségbe, ha lecserélnek.

41f

Elmesélem a történetem.

Egyik exemmel nagyon jól megvoltunk. Becsületes, hűséges típus. Aztán úgy alakult, hogy egyetemen csoport feladatban összekeveredett egy lánnyal, akivel a kezdetektől megvolt az összhang. A párom még magának sem vallotta be, hogy beleszeretett másba, hiszen velünk nem volt semmi probléma, ő pedig ragaszkodott a hűséghez. Csakhát a szívet nehéz megzabolázni! Elkezdett furán viselkedni. Kerülte a közös programokat, nem volt olyan lelkes amiket együtt csináltunk. Lecsökkent a szex. Tudtam, hogy gond van, valami, de nem tudtam vele erről beszélni, hárított. Akkor esett le a tantusz (nekem elsőként), amikor hármasban találkoztunk. A párom szeme kocsányon lógott és a lány sem bírt 1-1 pillantást nem rá vetni, aztán elkapta a tekintetét, mintha "tilos" volna nézni! Akkor a felismerés engem mellbe vágott, de elkezdtem tudatossan barátkozni a lánnyal, hogy kipuhatoljam, hogy áll ez a dolog. Láttam az összhangot közöttük, láttam ahogy egymásra néznek... Nem mondom, hogy nem esett rosszul, mert nem volna igaz! De nekem az a szemléletem, hogy szeretem a helyem az egészben látni!

Ott volt a párom aki remek ember, és ott volt a lány akivel teljesen összepasszoltak! Én mit nyertem volna azzal, ha tovább erőltettem a kapcsolatunk? Egy melodrámát, mert így senki nem lesz boldog. És mivel emberileg is nagyra tartottam az exem, így az ő boldogsága is fontos volt nekem, nemcsak a saját.

Úgyhogy egy nap, elhívtam őket kávézni, és akkor szembesítettem őket a dologgal. Hogy látom amit látok. A párom nagyon rosszul érezte magát, de én elmondtam, részemről itt és most lezárodott a mi közös történetünk, és nem állok az útjába, legyen vele boldog.

És azóta már el is vette a lányt, van két csemetéjük és nagyon boldogok még mindig. Pedig jó régen volt már.

Mindenki pótolható vagy cserélhető, de ez nem is feltétlen baj! Csak meg kell találnunk az értelmét ennek a nagy egészben.

"Nem félek. Aki meg akar csalni, az meg is fog."

Ez miért nyugtatna meg bárkit is? Vagy mindenki olyan kapcsolatban van, hogy ha megcsalják, csak vállat von, hogy "van másik"?

Kezdjük ott, hogy mindenki pótolható, ezalól én se vagyok kivétel. Ennek tudatában két opcióm van - vagy rettegek, szorongok és az ebből fakadó viselkedésemmel ellehetetlenítem azt, hogy valaha boldog lehessek, sőt még el is üldözöm magam mellől a másikat, vagy egyszerűen vállalom a sárülékenységem, vállalom, hogy pofára eshetek, de így is merek bízni, merek önmagam lenni, merek élni. Engem is megcsaltak a múltban, nem is csak egy ember, de ez messze nem olyan traumatikus esemény amiből ne tudnék újra felállni. Ennél sokkal, de sokkal keményebb dolgokat is feldolgoztam, innentől kezdve pedig nem vagyok hajlandó kisebbségi komplexusokkal, állandó gyomorgörccsel élni. Megvan a mentális eszköztáram, amivel az esetleges kudarcot fel fogom tudni dolgozni és nem vagyok gyáva, nem félek a fájdalomtól, az is elmúlik, mint minden más.

Ha neked egyedül nem megy ezeken felülkerekedni, van módod szakemberhez menni. A saját önbizalmi, önértékelési problémáid kezelése kizárólag a te felelősséged, ne érd be ilyen szar életminőséggel.

Nem félek. Régen féltem, exnél, ő meg is csalt nem egyszer. Azóta a második kapcsolatom van ahol nem félek.

A mindenki pótolható kijelentéssel mem egészen értek egyet, mert nyilvan van más nő meg csinosabb rajtam kívül, de aki ugyanazt adja mint amit én, az már nem biztos :-)

Nincs pótolhatatlan ember.

Ezt mondják a munkahelyeken is.