Szoktatok olyat érezni, hogy akkor teszitek a legjobbat a kiszemeltetekkel, ha nem próbálkoztok nála?

Igen, éreztem ezt. Őrületesen vágytunk egymás után, de arra ráment volna az élete, ha lebukunk és hétvégi szülő lett volna belőle.

De nálatok kár ennyire túlagyalni. Majd ő eldönti, mi a jó neki.

Szerintem elsősorban az a baj, ha te magad vélekedsz így saját magadról. Ha úgy állsz hozzá a többi emberhez, hogy rögtön abból indulsz ki, hogy csak negatív hatással lehetsz rájuk és ezekre is fókuszálsz, akkor ezek a szorongások nem csak a másik, de saját magad számára is valóban destruktívvá fogják tenni a dolgot. Ha ennél nincs egy kicsivel nagyobb belső egyensúlyod, nehezen fogsz tudni jól kapcsolódni másokhoz.

Egy jó kiindulópont szerintem, hogy ne vonj le nagyon messzemenő kivetkezteteseket mások közösségi médiás tartalmaiból. Hidd el mindenkinek megvan a maga szarsága, amit cipel és az nem lesz kint a facebookon.

Kérdező, ne már! :D Azt hittem, valami olyasmit fogsz írni, hogy négy évet ültél a sitten, emiatt vannak aggályaid, hogy nem vagy elég jó :D

Először is, csak azért, mert a lány szeret eljárkálni, te meg introvertáltabb vagy, még nem leszel rosszabb ember, mint ő. Lehet, hogy hosszabb távon össze tudnátok csiszolódni, ezt így előre nem jelentheted ki, hogy nem illetek össze.

Másodszor meg, az emberek a közösségi médiára általában azt posztolják ki, amivel lehet dicsekedni, meg ami érdekes. Szóval az a lány se azt fogja kirakni magáról, hogy három hete otthon unatkozik és nem tud mit kezdeni magával. Gondolom, mint mindenki másnak, az ő életének is van egy ilyen aspektusa, amit te talán nem látsz belőle.

Nekem nem egy kapcsolatomban volt már olyan hogy folyamat maszkalni kellett a párommal vagy a családjához vagy a haverjaihoz, es komolyan, kettesben alig voltunk es állandoan azt erzem ilyenek mellett, hogy folyamat jopofiznom kell, meg small talkra vagyok kenyszeritve, es mindemellett szeretethiányom is van. mintha csak vetíteni használnának a külsősöknek, hogy ilyen nőm van. Vagy egyszeruen elkepzelni sem tudom miért van ez igy.

A legutobbi párom is azzal kezdte hogy épphogy jártunk, de már az anyjával kellett bratyiznom, de még a távolabbi rokonaival is, meg mindenki tesojával.is ha plane lany azt várják hogy öribarim legyen.

Lehet nekem is szociális szorongásaim vannak. De en véletlen sem erzem azt hogy én rontanám el az ő életét mivel én még csak iranyitani sem tudok semmit. Én érzem magam egy marionett bábunak akit ráncigálnak össze vissza.

En sokkal jobban oda vagyok a teljesen levált, önállo, senkihez nem kötődő, abszolut szabad srácokért. Akikkel meg lehet rlni a szabadsàgot. És akik persze hogy nem is léteznek..

Ha mindketten kitartotok a beidegződött szokásaitok mellett, azaz ha Te nem tudsz lemondani a szorongásaidról (lehet, hogy egy lány segítene ebben), ő pedig a nyíltságáról (talán melletted visszafogottabb lenne), akkor ha egy ideig elviselnétek is egymást, de hosszú távon nem bírnátok el a másik jellemét.

Én a helyedben megpróbálnám a közeledést feléje, de ne csüggedj el, ha nem jön össze. Ismerkedj hozzád jobban illő lányokkal.