Férfiak, mit szólnátok, ha kiderülne, hogy barátnőtök, feleségetek így érez, ezt gondolja!?

Gondolkoztam a kérdéseden 11es.

Azért hiszem, mert az érzéseknek neve van, mert hasonlóak, közel egyforma minden érzés, az különbözik csak, ki hogyan éli át őket. Szerintem mivel a szerelem eleve egy hatalmas jelentőségű, elsöprő, mély, erős testi lelki vonzalom(majd begooglezom a definícióját), legalábbis mindenhol így tüntetik fel, ennek kell lennie. Az változik csak, hogy ki hogy éli át, szerintem van aki szenved tőle, van aki imádja, van akit bizonytalansággal tölt el, mindenkiből mást hoz ki, de szerintem mind egyértelműen tudják, hogy ez az. Mint az öröm, szomorúság, bánat, féltékenység.. persze nem mindenki tudja remekül azonosítani, vagy van aki direkt tagadja, vagy másra magyarázza, de szerintem egy létező érzés, közel hasonló minden embernél, de abban nem más, hogy nagy horderejű, hiszen több száz, több ezer éves feljegyzésekben ugyanúgy szerepel.

Mellesleg én is átéltem, volt szerencsém az elmúlásához is, de azért szerelem volt, és így, 10 évvel később is összeköt minket valamennyire az egész.. Nem kellett hozzá több év, elsőre elkapott, aztán csak bizonyosságot nyert minden új megtudott/átélt élménynél, hogy igen, ez az, aminek gondoltuk, aminek éreztük, és eltelt pár év, amíg tartott.

Nem vagyok művészlélek, sőt inkább reál beállítottságú vagyok, ahogy az exem is.

Szóval szerintem ahogy az ember tudja azonosítani az örömöt, gyászt, bánatot, úgy tudja a szerelmet is, amikor átéli(nagyrészt).

A nem vonzódunk annyira egymáshoz egészen biztosan nem szerelem, és majd nagyot fog nézni, ha egyszercsak találkozik az érzéssel.