Milyen egy igazán normális kapcsolat?

25 éves férfi vagyok, volt egy 10 éves párkapcsolatom, együtt is éltünk 3 éve a lánnyal. Valójában nem igazán voltak gondok így visszanézve a dolgokra, maradjunk annyiban, hogy sok dolgot szúrtunk el együtt, sok dolgot rontottam el én is. Jelenleg egy 18 éves lánnyal vagyok együtt több mint fél éve.Mit is mondjak... Az elején nagyon odaadónak tűnt, ám a látszat csal.Elég kedves természetű a lány, de nem csak velem ilyen. Az utóbbi időben sajnos könyörögni kell neki, hogy aludjon velem, összesen 3x aludtunk együtt. Úgy érzem mindent előtérbe helyez velem szemben. Amikor ezt közlöm vele normális hangnemben, kiakad, majd hízeleg 1-2 napig és visszatér az eredeti, kissé hanyagolós viselkedése. 2x tudtam elhivni kirándulni, mert ő általában fáradt, nincs kedve vagy egyéb kifogásokat talál. Amikor megyek hozzá ejszakai munkából, akkor is olyan, hogy nem jön ki sohasem elem a vasútállomásra, még a lépcsőházba se jön le elém. Nekem ez rosszul esik. Nem keres, ha megkérdem mikor talizunk "Tök mindegy nekem" a válasz. Volt, hogy el szerettem volna kísérni a suliba, de nem engedte, mert akkor a barátnője megertődik, hogy nem vele megy... Szerintem egy párkapcsolatban alapvető az, hogy ha szereted a másikat, akkor kimész elé, várod, hogy minél hamarabb talizzatok, figyelsz rá, nem a telefont nyomkodod mikor ott van... Hasonló dolgok. Ezért a lányért feladtam egy 10 éves kapcsolatot, holott negyed annyit sem nyújt, mint az exem. Nem lehet vele sétálni, nem lehet vele kirándulni, mindig ígérget, hogy majd tavasszal, mert akkor jó idő van...