Alkalmatlan lennék a kapcsolatra? mi lehet a baj velem?

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen az elmúlt 1,5-2 évben. Számtalan Tinder randin (és ismerkedésen) vagyok túl. 2 kapcsolatom is lett erről a platformról.

Az egyik férfi (13 évvel idősebb volt nálam) és valamilyen oknál fogva azt gondolta, hogy a "sugar daddym" lehet (lakhatást, autót, stb-t biztosított volna, ha hozzá megyek és szülök neki, csak vezessem a háztartást, babázzak. Közben azt tanulok, csinálok, amit szeretnék. Csak a kirakat legyen tökéletes). Rövid idő után dobtam, mert úgy éreztem, hogy megfojt ezzel az attitűddel és (még) nem szeretnék így, ilyen formában elköteleződni hatalmas szerelem és minden nélkül.

Aztán a következő kapcsolatomban (aki velem korú volt) kiderült, hogy a másik fél egy minden szempontból éretlen, instabil "férfi" (bevallotta, amikor szakítottam vele, hogy mentális problémái vannak. Erre idő közben rájöttem).

Volt már szerencsém nálam 16 évvel idősebb férfihoz is, szóval "próbálkoztam" már az én korosztályomnál is és az idősebbeknél is, de minden esetben arra jutottam, hogy "nekem ez nem kell". Pár hónap vagy év után kezdődik minden elölről. Az összeszokás, a másik hóbortjainak, sikkjeinek a ki és megismerése, elviselése, újra megismerkedni a szülőkkel és még sorlhatnám és a vége az, hogy felesleges volt az egész.

Elég gyakran az az érzésem, hogy sokkal többet elvesz belőlem (kapacitásomból, időmből, idegrendszeremből) egy kapcsolat, mint amennyit adhatna.

Valamiért sokkal jobban érzem magam, ha egyedülálló vagyok. Akkor, azt és úgy csinálok, ahogy nekem a legjobb, csak a saját elvárásaimnak felelek meg. Nem telepszik rám senki, nem kér számon senki, az időmmel és a pénzemmel sem kell elszámolni. Nincs felesleges dráma, féltékenykedés a semmire...

Túlságosan önfejűnek, határozottnak és céltudatosnak érzem magam és így, közel a 30-hoz még mindig azon dolgozom, hogy ne ragadjak le egy bizonyos ponton és ne függjek senkitől, csak saját magamtól. Ezért még plusz 2 szakmát is tanulok a meglévőn kívül (emellett még egy diplomám is van, hamarosan szeretnék még egyet szerezni). Karrieristának is lehet nevezni, de vezetői ambícióim is vannak, amiért gőzerővel teszek jelenleg is.

Mi lehet a gond velem? Normális, ha így érzem, látom a dolgokat? Fog ez változni valamikor vagy már késő?

26N