Szerintetek ritka az olyan nő aki szeret anyáskodni és gondoskodni a férfiról?

Idősebb korosztályból sok ilyen van. Anno idősebb (na jó az idősebb az 40-50-es nők) kolléganőim elborzadtak, hogy nem én vasalom, hajtogatom és készítem ki az élettársam ruháit.

Amúgy szerintem az ilyenn ők szeretik degradálni a férjeiket, hogy ők ezzel a tevékenységgel fontosabbnak, nélkülözhetetlennek tűnjenek. Nem egyszer hallottam gúnyos kontextusban, hogy jaj a férfiak már csak ilyenek, jaaaj még arra sem képes, hogy eltegye az ételt a hűtbe, nem baj én megcsinálom blabla.

Amúgy én is tyúkanyós vagyok, élettársamnak odaviszem az ételt pl., ha nem vagyok elfoglalva, meg kérdezgetem, hogy elég-e. De vasalni alig szoktam például. Magának vasalja a cuccait.

Én kimondottan gondoskodó vagyok, de világéletemben kimondottan hánytam azoktól a “férfiaktól”, akik kimondottan erre támasztottak igènyt. Ez életkèptelenség, férfiatlanság, gyengeség, és ragozhatnánk még.

Gondoskodom a szerelmemről, kedveskedek neki, főzök, sütök, meglepem, de ez kölcsönös, ő pedig férfiként gondoskodik rólam, és ami a legfontosabb, hogy egyikünk sem remeg ezekért a dolgokért, csak egyszerűen ezt hozzuk ki egymásból, és örülünk a gesztusoknak mindketten.

De komolyan...nem jutott még eszedbe, hogy összeszedd magad, mint egy férfi, és akkor tükörbe tudnál nézni, nem a sarokban kellene pótanyuciért sírdogálnod. Ez a legritkább esetben működő dolog, mert a nők többsége hányni tud ettől a típustól. Valóban igaz, hogy inkább szülünk egyet, és életképesre neveljük, nem örökbefogadunk egy koloncot.