Hogy lehet olyan, hogy egy szülő nem hiszi el, ha a gyereke azt mondja, hogy szexuálisan zaklatták?

Számomra is elég érthetetlen, ha egy szülő nem hisz a saját gyerekének,és nem is kezd el utána nyomozgatni, hogy valóban igazat mondott e.Csak úgy félvállról veszi mintha nem is történt volna semmi komoly...

Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor valóban szereti e a gyerekét{?}...

Ismerek ilyen anyukát, és egyáltalán nem mondanám, hogy rossz anya. Nem volt a lánya olyan kicsi már, olyan 15-16 éves, és az anya legjobb gyerekkori barátja volt a zaklató. A lány meg valahogy úgy fogalmazta meg a helyzetet, hogy "a Feri szerelmes belém", és elmondta, hogy a pasi fogdossa (elég durván, de a részletekről csak én tudtam, az anyja előtt zavarban volt). Az anya egyrészt abszolút elképzelhetetlennek tartotta, hogy a harminc éve legjobb barátja ilyet tegyen, pláne a "szerelmes" szóból úgy tűnt, mintha a lányának szinte imponálna a gondolat, és talán-talán ő érezne valamit a férfi iránt, azért képzelődik; másrészt tudta, hogy a lány és a fickó jóban vannak (úgy is volt, amíg el nem kezdett másképp közeledni), és azt hitte, a lány félreérti azokat a mozdulatokat, az biztos csak valami apai dögönyözés. Mert a fogdosók nagyon ravaszul tudják csinálni, amit csinálnak, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, szó szerint. A durvább odanyúlásokat mindig tanúk nélkül teszik, viszont tanúk előtt is hozzányúlnak a gyerekhez, láthatóan játékból, hogy szükség esetén kijátszhassák a félreértés-kártyát.

Rettenetesen sajnáltam azt a lányt, és utóbb sikerült meggyőzni az édesanyát, amikor többen panaszkodtak ugyanarra a pasira. Akkor is hihetetlenül ravasz és aljas módon járt el: letolta az alsógatyáját úgy, hogy a szomszéd szobában volt két kislány (8 és 11 évesek), és egy tükörből át lehetett látni, ami megint csak egy olyan szitu, amire utólag mondhatja, hogy nem vette észre, és a két gyerek csak képzelte, hogy közben őket bámulta a tükörben. Csakhogy az előzmények után már összeállt a sztori, és szerencsére nem neki hittek.

Elképzeltem, hogy ha az én legjobb barátomat vádolná ilyesmivel a lányom vagy más rokongyerek, el tudnám-e hinni, és nagyon nehéz lenne, az az igazság. Hiszen vele töltöttem egész fiatalságomat, ő volt a támaszom, rengeteg közös, boldog élmény után kellene elfogadnom, hogy nem az, akinek évtizedek óta ismerem. Remélem, sosem kerülök ebbe a helyzetbe, és remélem, ha mégis, akkor több eszem lesz, mint ennek az anyukának, aki nem volt gonosz, csak túl jóhiszemű, és azóta is nagyon bánja, hogy nem vette elsőre komolyan a vádat. Ami éppenséggel lehetett volna valóban félreértés. Én is hónapokig töprengtem, hogy csak képzelődöm vagy tényleg fogdos az az ismerősöm. És az is szomorú, hogy az ilyenek miatt egy tisztességes felnőttnek már az ártatlan érintéssel is vigyáznia kelljen, ha gyerekek között van.

Lehet hogy a tipikus vicc sztori illik ide

- hé apa,azt álmodtam, h megerőszakolt egy nagy szakállas, szőrös kecske

-Roppant érdekes, roppant érdekes(És közben simogatja a kecskeszakállát:)