Fred és George Weasley a valóságban népszerűek lennének a nőknél, vagy sem?

20.

Kivéve, ha úgy érzik, hogy ezzel támadás érte a házukat és így azonnali reakció a viszont-támadás lesz. Jó, nem értek egyet a viselkedésükkel, de megértem bizonyos fokig. A könyvben Harry is megértette ("bár rosszul esett neki, de megtudta érteni").

Illetve a sportban sajnos ez a mentalitás amit írsz, nagyon ritkán működik, különösen foci és amerikai foci esetén. Ott még az egészen értelmes emberek is lemennek bunkó szintre ("Ki nem ugrál büdösbogár, Lila az Isten, zöld a majom"), vagy csak erősen részrehajlóak (McGalagony a könyvekben, aki nem ad fel nekik leckét a meccsek előtt meg ilyesmik, Piton aki szétbünteti a csapat tagjait stb.)

21.

Én élőben láttam ilyen gyerekeket. Szerencsére nekem volt elég eszem hozzá, elkerüljem a szívatásaikat, de voltak akik ráfaragtak ilyenekre. És az elkövetők sosem tartották magukat gonosznak, csak "viccesnek", pedig végignézték ahogy szépen beleiszik a telecsulázott üdítőjét aztán mikor megmondják neki, akkor nagyjából rohan hányni. Szóval ÉLŐBEN ezek az emberek nem viccesek. Igaz élőben nem is olyanok, mint Fredék, hanem olyanok, mint Malfoyék.

A regényben nincs ilyesmi, ez így van. Egyedül Ron az akit néha szerintem indokolatlanul ugratnak, az se túl durva, viszont szerintem ennek volt hatása Ronra, hogy még jobban kijöjjön rajta az önbizalomhiánya (Kviddicsezés, és a végén a horcrux is ezt használta ki)

#23

A testvérek ilyenek. Szívják egymás vérét, de sosem a rosszindulat vezérli őket. Amikor találkoztam a barátom bátyjaival, az volt az első mondatuk hozzám, hogy nem tudják elképzelni, hogy egy ilyen lány mint én, mégis mit keres egy olyan srác mellett, mint az öccsük. Ugyanezek a testvérek voltak azok, akik mint megtudtam eltörték egy iskolatársuk orrát általános iskolában, miután az folyamatosan cikizte a barátomat. Ez még a nagyon jó barátságoknál is így van.

23/L

24.

Az a baj, hogy én ezeket annyira nem tudom. Testvérem csak lány van, vele pedig csak néha "csaptunk össze" kisebb-nagyobb dolgokon, amúgy hagytuk egymást élni, barátaim pedig általában - az a kevés akik voltak - a visszafogottabb személyek közül kerültek ki. Persze ugrattak néha, de csak nagyjából annyira, mint mondjuk a Heti Hetesben Bajor Imre Farkasházit. És nekem ezzel nem is volt bajom, ezzel a szereppel kitudtam békülni.

#25

Természetesen nincs két egyforma testvéri kapcsolat vagy baráti kör, de többségében ez a szívatás mindkettőre jellemző és az ember nem sértődik meg, mert a testvérek/barátok tudják, hol a határ, másrészt nem a rosszindulat vezérel.

Két kisebb húgom van, a barátomnak két idősebb bátya, és felnőve mindkettőnknél voltak verekedések, egymásra mutogatások, csúfolódás, lopás (nem pénz) a másiktól és minden fene. Emellett tudom, hogyha valaki bármelyik húgomnak ártana, bizton kikaparnám a szemét. Egy barátnőm poénkodott azzal, hogy bár eladhatná az öccséét, mert idegesítő, mert rendetlen, stb. Amikor azonban megtudta, hogy a barátnője megcsalta, olyan pofont lekevert neki, hogy csak pislogtam. Mert ő szívózhat az öccsével egy bizonyos kereten belül, de más nem. Ilyen szempontból a Weasley család dinamikája nagyon valóságos és ezért is szerethetőek.

A barátságok mindenkinél másak, én és a barátaim a kalandvágyó, élvezzük ki az életet típusúak vagyunk és talán épp ezért is tudjuk jobban "szúrni" a másikat, de mint a testvéreknél itt is megvan a szándék és a határ. Például Horvátországban voltunk egy kisebb turistahajón, és miközben horgonyoztunk az egyik barátnőm belökött a tengerbe, miért is ne alapon? A helyről tudtuk, hogy biztonságos, jól úszok és még fürdőruhában is voltam. Ha te löktél volna be, egy idegen, biztos nem úszod meg egy rossz pillantással, de barátok közt megvan az a keret, amin belül lehet poénkodni. (Amikor kimásztam és nyújtotta a karját, be is rántottam a vízbe, mert tudtam, hogy nincs nála érték és szintén jól úszik.)

Az a legegészségesebb, ha az ember tud magán nevetni. Számtalan viccnek voltam én a célja, de együtt nevettem, mert tudtam, hogy van valóságalapja és hogy nem az a cél, hogy engem sértegessünk. Párkapcsolat és barátok szintúgy. Fred és George szándéka se az volt, hogy bárkit traumatizáljanak (ezt mégis honnan vetted?), hanem, hogy feldobják a nehezebb időszakokat.

23/L

"Az a legegészségesebb, ha az ember tud magán nevetni. Számtalan viccnek voltam én a célja, de együtt nevettem, mert tudtam, hogy van valóságalapja és hogy nem az a cél, hogy engem sértegessünk. Párkapcsolat és barátok szintúgy. Fred és George szándéka se az volt, hogy bárkit traumatizáljanak (ezt mégis honnan vetted?), hanem, hogy feldobják a nehezebb időszakokat."

Ez így van, nagyon jól megfogalmaztad. Egy egészséges önkritikával rendelkező ember tud nevetni magán is. Aki mindent sértésnek vesz, ott el kéne gondolkodni kicsit.

L/24

29.

A regényben ez így van, a való életben nem létezik ez a fajta karakter, mint amilyen F&G. Egyszerűen ilyen nincs. Általában valaki vagy semleges, vagy már a Malfoy-szint. Az átmenet maximum nagyon közeli barátok esetén létezik, de nem egy olyan iskolatárstól akit látásból ismersz és talán, ha egyszer beszéltetek. Ez olyan, mint azok akik bekenik csúszós anyaggal a padlót és röhögnek azokon akik elcsúsznak. Nem gonoszak ők, csak "viccesek".

De ezt a beszélgetést nem kívánom folytatni.