Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha közmunkás és alkohol függő vagyok, nincs életcélom sem, akkor jobb ha egyedül próbálok boldog lenni?
Tehát ha egy kis fűtetlen házban élek. Főleg bort meg sört iszok napi szinten, azért hogy ne kelljen az életemmel szembe nézem.
Tudom hogy lehetne fejlődni, és komolyabb célokat is kitűzni, de így 34 évesen már kinőttem ebből. Sosem értem el semmit, és furcsa lenne egy olyan életbe kezdeni amiben felelősséget kellene vállalnom önmagamért.
Ha úgy döntök hogy ilyen maradok, akkor viszont azt is látom jobb ha egyedül maradok. Hiszen ki akarna ilyennel járni mint én?
Van valaki hasonló helyzetben? Hogyan kell beletörődni a sorsunkba? Ha már a folytonos italozás is kevés..
Jobb neked egyedül. Életképtelen vagy.
N
Szia
Ismerek olyat aki így élt.
Eladta a lelkét, megcsinálta a rituálét, rövid időn belül olyan élete lett, hogy mindenki csak nézte.
menő kocsi, nyaralgatások, nyaraló a Balatonnál, belvárosi lakás...
És mindezt miért rom le neked.
egyik legjobb haverom volt, rengeteg közös sörözés a helyi kocsmában, látni ahogy egyre jobban megy lejjebb, és egyszer valami történt.
Mondta menjek el vele, akar valamit csinálni.
Elsőnek nem mondta el, később kinyögte hogy már fél éve mágiáról, spirtizmusról szóló könyveket olvasgat, kiakar valamit próbálni, de jobb ketten csinálni.
nem mentem el vele, mert kicsit tartottam mit akart csinálni.
Egy teliholdas nyári éjszakát választott.
Másnap csak annyit írt, sikerült megcsinálta pár hét és rendbe jön az élete.
Egy hétre rá összepakolt és eltűnt.Azt hittem történt vele valami de szülei nem szóltak semmit.
Majd kaptam egy képet, hogy spanyolba utazott, mert a sors oda hívta.
később még egy emailt kaptam két hónap múlva, hogy már minden jó neki, amit kért azt megkapta, küldött egy képet ahogy a háza garázsánál áll a kocsija mellett, nem akarom leírni mi volt, de a szám tátva maradt.
Ezt a képet, még pár másikkal ahogy a medencéjében ül, kávézókban kávézgat, kocsijában ül és vezeti, kirakta a fészbúkjára, majd elköszönt minden ismerősétől, hogy soha többé nem látják, mert vége a régi életének.
ha tényleg így élsz, olvasd el párszor, legjobb haverom volt ezért írtam le neked.
17
Azért jó hogy írtál, mert így most már nem érzem magam egyedül ;)
A depresszió az kemény állapot, nekem is van belőle szerintem egy kevés. Más emberek felé kéne nyitni, de ez ebből az állapotból elég nehéz.
A lényeg hogy ne adjuk azért fel olyan könnyen. Még bármit bedobhat az élet, olyat is amire most nem számítunk. Bennem ez tartja még a reményt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!