Hasonlóan örök magányos farkas típusok, mint én? Hányan vagytok/vagyunk?

Szakított velem a barátnőm mert keveselte a ráfordított időt. Szerinte túl sokat dolgoztam. Tanultam a dologból, mégtöbbet dolgozok, hogy ne hiányozzon senki mellőlem.

30/F

Nem akartam, hogy így legyen. Általános és középiskolában nem alakult ki baráti köröm, főiskolán volt pár ember akikkel jóban voltam, de diplomázás után úgy alakult, hogy csak akkor keresnek, ha keresem őket. Amolyan "hogy vagy, jól vagyok" jellegű üzenetváltások vannak, családosodás náluk, nem érnek rá, van aki külföldre ment.

Közösségi oldalt nem használok, csak a Messenger részét, nem igazán írnak vissza, hiába érdeklődök őszintén azoknál, akiket közel éreztem magamhoz. Például válasz helyett közli, hogy "mostanában nincs ideje, nem netezik". Utána nemsokkal jött az e-mail értesítés a közösségi oldaltól, hogy melyik celeb milyen baromságát osztotta éppen meg stb...

Sokszor eléggé fáj a magány. Van amikor sok évre eltűnnek, aztán egyszer csak hirtelen felhív valamelyik, ha tőlem "gyorsan segítség kell", miután problémáját megoldottam, végleg eltűnik ismét életemből, vagy addig, amíg újabb olyan problémája nem adódik, amiben úgy gondolja: én segíthetek neki.

Volt olyan, akiről 4-5 év után derült ki, hogy bizalmamba férkőzve anyagilag, vagy egyéb módon megkárosított.

Teljes mértékben az én hibám!

Az eredeti kérdés kiírója én voltam, csak azt a fiókot töröltem időközben (miért? a szerencsés megfejtő nyerhet egy levehető ajtós NDK-s turmixgépet 😅), de mivel szeretek ide feljárni olvasgatni a kérdéseket és alkalomadtán megpróbálva értelmes és segítő választ kipréselni magamból, ezért újra regisztráltam. :)

Itt leírtam mindent ami miatt úgy néz ki, hogy inkább maradok egyedülálló (defense mechanism level 1000000)

:

https://www.gyakorikerdesek.hu/szexualitas__egyeb-kerdesek__..

Hihetetlen, hogy az évek folyamán az ismerőseim által is visszaigazoltan fejlődőképes voltam számos területen a személyiségemet illetően, de ezt, ha a fejem tetejére állok, akkor sem vagyok képes leküzdeni. :)

Ez van. 😊

Én ilyen vagyok, 38 éves férfi.

Ettől függetlenül felnőtt életem nagyobb részében párkapcsolatban éltem, de nem igazán éreztem jól magamat soha.

Az a helyzet, hogy én egyedül is tök jól elfoglalom magam a hobbijaimmal, sőt, kifejezetten igénylem, hogy sokat legyek egyedül.

És főleg azt igénylem, hogy eldönthessem, hogy akarok-e más emberek társaságában lenni, vagy sem.

Épp ezért volt számomra ideális állapot mindig is a különélős párkapcsolat, mert akkor találkoztunk, amikor mindkettőnknek kedve volt.

A nők persze meg mindig az összeköltözést erőltették.

Én meg folyton engedtem nekik, mert nem volt még annyira jó önismeretem, mint ma.

De onnantól, hogy együttélés lett belőle, én már folyamatosan frusztráltnak éreztem magamat.

És folyamatosan próbáltam "menekülni", minél több időt magamban tölteni, pl. külön szobába vonulás, külön alvás, stb., emiatt meg nyilván a nők sem érezték jól magukat, mert hogy nekik ez "társas magány".

Szóval fel kellett ismernem, hogy én ilyen vagyok, és arra is rá kellett jönnöm, hogy egy átlagos nővel én képtelen vagyok párkapcsolatra, úgyhogy tulajdonképpen már berendezkedtem egy magányos életmódra.

Most ugyan szintén együtt élek egy nővel, de ő az a nagyon ritka fajta nő, aki kb. hozzám hasonlóan magának való ember, úgyhogy egyáltalán nem zavarjuk egymást az együttélés során, külön szoba, külön ágy, egész jól elvagyunk.

Persze mindenki hülyének néz minket, de nem érdekel :D