Miért látom magam másnak, mint amilyennek látnak mások?

Nem tartom magam egy nagy szépségnek,szerintem teljesen átlagos lány vagyok,sőt,még talán kicsit ronda is.Közben pedig ha csinosan felöltözöm,nem k*rvásan(!),farmer,kivágott felső,magassarkú papucs,mindenki megbámul az utcán,a férfiak természetesen,a kocsiból,vagy a zebrán,volt aki hosszú másodpercekig nézett,és szemeztem is vele,de legtöbbször zavaró.Most nemrég voltunk egyik ismerősünknél akivel rég találkoztam már,és mondta hogy milyen szép lány lettem,aztán meg 'szépségem'-nek hívott,de semmi hátsó szándék nélkül,mivel ő már egy 50 túli öreg bácsi:)

A pláne az volt,amikor átmentünk egyik régi ismerősünkhöz a szüleimmel,ott volt a fia is,aki egész helyes,de kicsit beképzelt,ezért nem is érdekelt.Aztán pár nappal később mondja az anyja nekünk,hogy mondta a fia,hogy milyen szép vagyok,meg hogy nagyon hasonlítok a bnőjére.Nagyon meglepődtem:O

Szóval sokan dicsérnek,ami persze jól esik,de ha belenézek a tükörbe,nem tetszek magamnak:S

és most nem azt várom,hogy azt írjátok,hogy 'biztos szép vagy',de tényleg nem tudom miért dicsérnek ennyien.vagy ők látnak rosszul vagy én!?:S