Miért szükséges, hogy legyen párod?

Akkor íme az én állításom:

Kivételek mindig vannak, akárkikről illetve akármikről legyen szó. (tehát nem igaz, hogy az ember társas lény, mert nem mindegyik az)

Mert igazán tartalmas életet élni csak naggggyon naggggyon kevés ember tud egyedül.

Én próbáltam egyedül is, házasságban is. Egyik sem az igazi. Én abban hiszek, hogy viszonylag függetlenül tudjak társas lény maradni... nehéz, de nem lehetetlen.

Pl gyereket sem akartam majdnem 40 éves koromig. Aztán 43 évesen nagyon "hirtelen" apa lettem, de akartam is.

Ma reggel vittem a 4 éves fiamat oviba. Ahogy a kezemet fogta, ahogy az udvaron az élményeit mesélte, ahogy gyermeki őszinte szeretettel nézett rám... szóval akkor ott hirtelen megérintett az élet egyik nagy értelme!!!

Már a kérdést sem értem, ugyanis azt, hogy beleszeretünk valakibe, nem a szükség hozza, hanem kialakul. Ennyi erővel megkérdezhetted volna azt is, hogy minek az embereknek barát?

Mivel a nap nagy részében mindenki több száz emberrel találkozik, kialakulnak barátságok, kapcsolatok, kötődések. Ez természetes velejárója az életnek. Kinek több, kinek kevesebb, és vannak, akik egyedül érzik magukat a legjobban.

Számomra nem szükséges.

Ha megismerek valakit aki szimpatikus akkor evidens, hogy szeretnék több időt tölteni vele. Ha úgy gondolom, hogy jól tudnánk együtt élni, akkor hajrá.

De ha nincs senkim akkor nem görcsölök ezen, hogy jajmiértnincs és nem is próbálok aktívan keresni valakit.

Úgy általánosságban szerintem az emberek azért tartják szükségesnek, mert ez a norma. Ha az életed nem követi a tanulás > jó munka > kapcsolat > házasság > közös ház > gyerek vonalat, akkor már fura vagy.