Melyiket válasszam, a bizonytalan szerelmet vagy a biztos lelkitársat?

Az a jó, ha mindkettő együtt van: a szerelmem a lelki társam is.

Ugyanis a kettőnek együtt kell járnia, különben

nem ér semmit az egész.

Már a felvezető mondatot sem jó. A biztos lelkitársad sem biztos, mert akkor őt választanád.

Erre a bizonytalanságra (ami megjegyzem teljesen jogos) nem szabad családot alapítani. Mit mondasz majd a gyermekednek, nézd anyu szerelmes lett, ezért válok el apukádtól. És nem muszáj, h ez a mostani szerelmed legyen a választott. Őt lehet elengeded, de a szerelem örök hiányként fog a szíved ajtaja előtt állni, és amikor nem számítasz rá fogja betörni az ajtót, de akkor betöri, és mindent elsöpör, amit erre az ingatag biztosnak tűnő alapra leraktál.

Sokan csinálják ezt, a biztos utat választják, de ezt mindenki megbánja, vagy boldogtalanként éli le az életét örök hiánnyal.

Én a biztos kapcsolatot választanám a nagy szerelem helyett, de nem is igazán bánkódnék az első miatt, tudnám, hogyha együtt lettünk volna, akkor úgyis elmúlik a nagy szerelem.

Egy pszichológussal, ha átbeszéled a helyzetet, az lehet, hogy segít.

Na, erről írtam, #3-as hozta is a példát. Tipikus negatív hozzáállás (a magyar nép jellemző mentalitása mondják, ami így nem igaz, mert a pszichológia egyik alaptézise, h az ember legfontosabb irányítója a biztonságra törekvés). Ülnek éveken vagy egy életen át a langyos (de biztos) kakiban. És minél intelligensebb, annál több indokot talál, h miért teszi (a szerelem úgyis elmúlik pl.).

Az eszed talalhat szamtalan onigazolast, de a szíved (az érzéseid) nem csaphatod be soha. Valóban az a jó, amikor vkiben megtalalod a szerelmet és a lelkitársat egyben, amikor az eszed és a szíved együtt mondja azt, hogy igen, ő az.

#4 Utolsó, szerencsére én is ebben a helyzetben vagyok, hogy egyszerre találtam meg a lelki társam meg a szerelmet.

Ennek ellenére pontosan tudom, hogy kb. négy évig voltam szerelmes és elmúlt. Ettől még nagyon szeretem a páromat, továbbra is úgy gondolom, hogy nem találkoztam még nála jobb férfival soha, de nem vagyok úgy szerelmes, mint a kapcsolat elején, inkább baráti a kapcsolatunk.

Ezért, ha valami miatt újra párt kéne találni, akkor én a második opció mellett döntenék és nem várnék még 10-15 évet arra, hogy hátha találok olyan férfit, akibe szerelmes is vagyok.

#6

Tényleg ezért tudom :) Viszont ennek ellenére elmúlt ;)

A szüleim második párkapcsolata viszont szerelem nélkül alakult át ugyanilyen mély szeretetté (az első mindkettőjüknek szerelmi házasság volt és mindkettő felbomlott). Viszont az ismerősi körben a szüleim házassága tűnik számomra az egyik legstabilabb, legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb házasságnak, mindketten olyan lassan öregszenek, hogy kb. 15 évet tudnak letagadni.

Szerintem a szerelem azért kell, hogy a különbségeket el tudjátok rendezni, de ha két ember eléggé hasonlóan gondolkodik és nincsenek konfliktusok, akkor nincs rá "szükség", anélkül is tudok együttélni és közösen családot alapítani. Elköteleződésből is lehet ugyanolyan mély és megingathatatlan egy házasság, ez volt az elképzelés 50-100 évvel ezelőtt (pl. a nagyszüleim esetén) és rengeteg helyen még mindig ez a szokás.

Ha viszont valaki egész életében abban a tudatban él, hogy csak szerelemmel lehet családot alapítani, akkor nem érdemes belemenni egy ilyen "nem szerelemmel kezdődő" párkapcsolatba, mert mindig hiányolni fogja.

Értem #7. :) Azért, az sem mindegy, h mikor ér a szerelem. Ha érett, kifejlett személyiségkent, amikor tudod mik azok az alapvető paraméterek, amire szükséged van a harmonikus együttélésre a másik szemelyisegeből, na az a tuti. :) Bár érett felnőttként mar az is igaz, h nehéz szerelmesnek lenni, de ha mégis megtortenik a "csoda" sztem az az igazi kapcsolat két ember között.

Biztos, h nagyon harmonikus a szüleid második házassága, csak még mindig ott lebeghet felettük az a fránya szerelem/szenvedély, ami akármikor lecsaphat (bár mint írtam felnőtt érett szemyisegkent nehéz szerelembe esni, szóval kicsi az esély, de elofordulhat), és akkor dől az egész stabilnak hitt élet/kapcsolat.