Elbizonytalanodtam a párkapcsolatomban. Tudnátok tanácsot adni? Veletek ez hogy volt?

Szerintem sok nő van így ezzel. Nekem volt munkahelyi viszonyom egy 31 éves lánnyal, ő 8 éve volt együtt a párjával és hasonlóan érezhetett mint te mert ő kezdeményezett. Én győztem meg, hogy maradjon vele, a szakításunk után 9 hónappal összeházasodott vele, most pedig gyereket vár.

Te szeretnél neki gyereket szülni? Ammikor ránézel a gyerekedre, akkor szívesen látnád benne őt?

Ne erőltesd. Tényleg. Azon kapod majd magad, h más kell, és ez mindig így lesz. Megcsalod, ha gyereketek lesz, ő is szívni fog.

Az más kérdés, h szerintem mindenkivel így leszel, csak valakivel 1-2 évig "lángolni fogsz", aztán jön ugyanez, csak ott téged fognak csalni, hasonló okok miatt. Szóval ne tedd tönkre a mostanit azzal, h valójában nem is ő kell. Önző dolog szerintem.

Erre csakis te tudhatsz válaszolni. Én is úgy éreztem, hogy észérvek alapján tettem le a voksomat a párom mellett. Nagyon szeretem őt, jól megvagyunk az élet minden területén, a testiség is működik, mégis lelkifurkám volt, mert sosem volt meg az a hatalmas lángolás. Az elején sem. Az esküvőnk előtti napokban pánikrohamok jöttek rám. Elgondolkodtam rajta, hogy én ezt nem akarom, le kell mondani, rosszul döntöttem. Menekültem volna a helyzettől mindenáron és néha rajta is hasonlót éreztem. Két nappal az esküvőnk előtt a kanapén egymást vizslatva még arról beszélgettünk, hogy biztosan jó döntést hoztunk-e. Aztán eljött a nap. Hozzámentem és ki merem jelenteni, hogy életem legszebb napja volt. Minden bizonytalanság eltűnt és azóta sem tért vissza egy pillanatra sem vele kapcsolatban. Lehet, hogy sosem lángolt, de ő a másik felem, aki ugyan olykor halálra idegesít, viszont alapvetően elveszett lennék nélküle. Az, ahogy végig csináltuk ketten, kézenfogva a közös életünk eddigi mérföldköveit, számomra komoly bizonyíték.

Azóta rájöttem, hogy a döntéseim súlya vált ki pánikot belőlem. Pl. nagyon vágytunk babára, de már pánikolva teszteltem, hogy mi lesz ha pozitív, majd zokogtam, amikor megláttam, hogy negatív. Aztán megint pánikoltam, amikor tényleg pozitív lett.

Ezek olyan döntések, amik örökre megváltoztatják az életünket és minel idősebbek vagyunk, annál inkább érezzük a súlyát. Azt kell tudnod elkülöníteni, hogy a "pánik" milyen eredetű. Tényleg nem hiszel abban, hogy a megfelelő társ van melletted, vagy csak az agyad játszik veled!?