Elbizonytalanodtam a párkapcsolatomban. Tudnátok tanácsot adni? Veletek ez hogy volt?

Kicsit el vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy megtalálod a nagy lángoló szerelmet és életed végéig abban fogsz élni.

Mérlegeld, hogy egy nem létező ideát kergetsz, vagy olyannal kötöd össze az életed, aki megtalált és szeret téged!

Szerintem ez a te döntésed.

Az, hogy szerelemből házasodunk, egy aránylag új szokás, régen a biztonság, megbízhatóság, anyagi helyzet stb. jobban befolyásolta a kapcsolatokat. A nagyszüleim még inkább praktikus okokból házasodtak és mivel mindkét párkapcsolatban úgy gondolták, hogy ez rendben van így, ezért rendben is volt. Mindkét kapcsolatot tudnám mintaként említeni. Nekem a szüleim második házassága (amiben én születtem), már szintén inkább praktikus/jó barátok voltak előtte/tisztelik egymást házasság volt, és igaziból jobban működik, mint az első házasságuk vagy a környezetemben lévő sok másik házasság. De ehhez neked biztosnak kell lenni benne, hogy ez elég lesz számodra, mert ha ezen fogsz pörögni évekig, akkor nem lesz elég.

Szerintem nem az számít, hogy volt-e lángolás meg kémia meg ilyesmi, hanem hogy mi van.

Azt hiszem esetemben sem voltak ilyesmik, de annyira egyértelműnek tartottam, hogy mi összetartozunk, hogy azon nem volt mit gondolkodni.

Összezördüléseinkkel együtt is mai napig azt mondom, így 20 évhez közelítve, jobb férjem nem lehetne. Persze vannak hibái, vannak amiket nem szeretek benne, vannak amiket hiányolok belőle, de nem cserélném le.