A nők miért nem szeretnek olyan gyereket nevelni akit nem ők szültek? Ezek szerint ők sem az eszükkel gondolkoznak, hanem csak ösztönből?

De itt nem csak erről van szó. Bár a kérdést ihlető kérdést nem olvastam.

A gének egy dolog. Egy olyan gyerek mindig máshogy kötődik akinek már van anyukája. Neki te már anya nem lehetsz, legfeljebb egy jó ismerős. Ez abban az esetben lehet másképp, ha nincs anyukája és képes feléd is az ilyen irányú kötődésre, vagy nagyon kicsi még amikor találkoztok és sok időt tudtok együtt tölteni.

Tehát egyik irányból se olyan a kötődés.

Aztán ott van az a bizonyos biológiai anya aki direkt ellened is nevelheti és nagyobb hatást fog elérni mint te, mert más, erősebb a gyerek kötődése felé így az ő véleménye fontosabb lesz.

Aztán a kötődés és a kihagyott évek miatt teljesen más, ha egy gyermek életébe csak úgy bele csöppensz. Nem a te normáid és szabályid szerint fog működni, nem azt tanulta. És sok szülő nem is viseli jól, ha a párja beleszól a nevelésbe.

És akkor elértünk oda, hogy vendég vagy az otthonodban a gyermek miatt. Mert az apjánál ő mindig otthon lesz, te meg utólag beköltözöl. Az apukák a legtöbb esetben nem tudják jól kezelni a gyermek és az új párjuk konfliktusait, (persze az anyukák sem. Csak most apa a téma) amik viszont szinte elkerülhetetlenek. Rengeteg kapcsolat megy rá a gyerekre. Aztán az ilyen viták során általában így, vagy úgy de a gyerek akarata, érdeke érvényesül, néha ez rád kifejezetten hátrányosan hathat. És akkor még szó sem esett a féltékenységről ami még lehet mindkét oldalról. A gyerek és az új pár kölcsönösen is lehetnek egymásra féltékenyek, hiszen azonos dolgokat szeretnének ugyanattól az embertől, aki viszont nem tud osztódni, így mindig csak az egyik járhat jól.

Aztán jöhetnek a hormonok is a felsorolás végére. A kötődés már születés előtt megkezdődik anya és gyermeke között, majd a szülés és a szoptatás alatt sokszorosára erősödik. Hogyan lehetne azonos a kötődésed egy olyan gyerekkel akivel ez az alap kapocs már adott, majd az együtt átvészelt évek, közös élmények és közös normák és értékrendszer még jobban összekovácsol és egy olyan gyerekkel, akit készen kapsz, akivel nincsenek közös élmények, akinek már van anyukája így eleve nem tud úgy kötődni, akinek már van egy kialakult véleménye, értékrendszere és személyisége ami vagy kompatibilis lesz a tieddel, vagy nem. Akit az esetek többségében mások szabályai szerint kell nevelned, még akkor is ha azokkal nem teljesen értesz egyet.

Hogyan lehetne a két kötődés azonos? És ha nem kötődtök rendesen miért is akarnád nevelni?

Tisztán logikusan felmérve se jó döntés.

Aztán persze van az a pár siker történet, mikor minden passzol és hurrá.

Arról pedig nem is írtam, hogy mi van akkor, ha megszereted, aztán szakítasz az apjával és onnantól neked semmi közöd ahhoz a gyerekhez, mindegy neked ez hogyan esik.

Tehát "az eszeddel gondolkodva" szerinted megéri?

És itt nyugodtan lehet csereberélni a nemeket, mert ugyanezen okokból nem éri meg egy gyermektelen, de sok esetben még egy gyermekkel rendelkező férfinak sem belemenni egy ilyen kapcsolatba.

Az ösztön pont azt mondja, hogy mindenkit nevelj, mindenkit segíts.

Én minden gyereket szívesen nevelek.

A kötődés a kulcsszó. A szüléssel jó esetben azonnal kialakul a kötődés. Olyan, mint az első látásra szerelem, beléd csap a villám, amikor meglátod őt és kitart életed végéig. Nem kell lebecsülni ezeket a dolgokat csak azért, mert egy pillanat alatt mennek végbe. Rómeó is egy pillanat alatt szeretett bele Júliába, pedig nem sokkal előtte még Rózáért volt oda. Persze van olyan, amikor a kötődés sérül, mondjuk komplikált szülés miatt, főleg ha szülés utáni depresszió lép fel, de ezek nem jó dolgok.

A gyerekedben még akkor is látni fogod azt a hihetetlenül pici újszülöttet, amikor mindenki más már csak egy utálatos kamaszt lát benne.

Valószínű, hogy minél kisebb, minél védelemre szorulóbb a gyerek, annál erősebb kötődést tud kiváltani. Ezért mondják, hogy válás után annál könnyebben alakul ki a mostohaszülővel szülő-gyermek viszony, minél kisebb a gyerek.

Én egyáltalán semmiféle gyereket nem szeretnék nevelni.

Ez eléggé ellentmond az ösztönöknek szerintem, úgyhogy én pont nem tartom magam ösztönlénynek.

N