Szerintetek egy Budapesten élő 25-35 közötti nőnek és férfinak mennyit kell keresnie ahhoz, hogy a másik elfogadja?

" de több randi után, ha mindkettőnknek komolyak a szándéai, akkor szerintem nem elhanyagolható kérdés ezt tisztázni."

Azért ne tegyünk úgy, mintha a "több randi" az már a házasság előszobája lenne, ahol akkurátusan ki kell nyomoznod, hogy mennyit várhatsz el a másiktól...

Én pl. hat évvel ezelőtt éppen munkanélküli voltam, miután otthagytam a bérminimumot fizető (akkor kb. 90-100 között) melómat. Most meg lazán egy százassal többet viszek haza még a KSH által erősen kozmetikázott jelenlegi átlagbérnél is. Ilyen helyzetben pl. mi van? A hat évvel ezelőtti énem alkalmatlan lenne hosszú távú párkapcsolatra, a mostani meg alkalmas, miközben ugyanaz az ember vagyok?

Egyébként az is butaság, hogy ha szerinted valaki nem keres 250ezret, akkor az nem tudja fenntartani magát. Ez se ilyen fekete-fehér. Pl. van, aki nettó kétszázból simán kijön, még félre is tud rakni, más meg keresheti a dupláját, de az egész elmegy a Bömös törlesztőjére, a nyolcadik újgenerációs játékkonzolra meg más hülyeségekre.

Ez azért függ a másik féltől - van-e gyereke, van-e hitele, van-e lakása... nem lehet ezt mindenkire ráhúzni.

Én pl. 330e nettót keresek, nincs hitelem, nincs gyerekem, van saját lakásom, nem teljesen önerőből, ezért nagyon hálás is vagyok a családomnak. Pont ezért talán, mert nem teljesen én güriztem érte, "megengedőbb" vagyok ismerkedésnél a férfiakkal - mert azt pl. teljesen jogosnak tartom, hogy annak, aki tényleg rohadt sok energiát belefeccölt, abba, amije van, nem fog akárkivel összejönni, jobban félti a vagyonát, jobban fél a lehúzástól, nemtől függetlenül... sztem ezzel semmi baj nincs. Ami ki van csukva nálam, az a tinglitangli alkalmi munkázás, segílyezés, fizikai közmunkás meló... az ilyen emberekkel egyszerűen személyiségre sem passzolnánk egymáshoz.

Kocsim nincs, de belvároshoz vmilyen szinten közel lakom, mindent el tudok intézni tömegközlekedéssel... évente-kétévente 1x fogok egy taxit, kb, meg néha rendelek házhozszállítással élelmiszert.

Így nekem azzal sem lenne bajom, ha vki minimálbért keres. A lényeg, hogy tartsa el magát, és ne húzzon le engem. Nyilván ha egyszer-egyszer rosszabb helyzetbe kerül anyagilag önhibáján kívül, kisegítem, meg hosszabb kapcsolat után, ha pl. betegség miatt nem tud dolgozni egy ideig, méltányos vagyok, de ne legyen ebből azért rendszer, ahol azt látom, direkt kopaszt meg. Simán beköltöztetem a lakásba, de nem adok neki tulajdonjogot, sem haszonélvezetit részben sem.

Innentől kezdve meg nem az számít nekem, mennyit keres, hanem hogy milyen a munkához való hozzáállása, hogyan osztja be a pénzt. 100eből is lehet normálisan élni, ha vki nem kifejezetten nagyigényű, és 500e-s fizetést is el lehet verni hülyeségekre... nyilván a kisebb keresetnél jobban meg kell húzni a nadrágszíjat... de amíg nem piszkál engem azért, mert az én magasabb keresetemből többet költök magamra, oké. Volt ilyesmi kapcsolatom, én akkor 280-at kerestem, ő 100-120 között, és ebből nem volt gond, nem is a pénz miatt mentünk szét. Arányosan fizettük a számlákat és az élelmiszert, és a szórakozásba többet fizettem, ennyi, ilyen szinten nem feleztem, garasoskodtam, ő sem használt ki.

De ugye itt van az, hogy akinek gyereke is van, az be akarja biztosítani magát. Akinek hitele van, az is óvatosabb, ha nem teljesen hülye. Ha bármelyiküknek van spécibb kívánsága - itt meg ott akar lakni, ilyen-olyan kajákat akar enni (pl. egy változatos, tápláló vegán étrendet nehezebb összehozni egy mindenevőnél)... elvárja, hogy a nője/pasija izmos, szuperszép/jóképű legyen... akkor már azért ennél kicsit árnyaltabb a dolog.

Mennyit?

Itt a gyakorin 600 ezer a limit!

Ja és feltétlen mérnök,orvos,ügyvéd.informatikus

A többiek nem emberek.

"Olyan emberrel nem jönnék össze, aki munkanélküli vagy minimálbért keres, mert ebből az összegből Budapesten nem tudja magát fenntartani, én pedig nem tartanék el soha senkit"

"Én viszont albérletben élek és még hosszú évekig abban fogok, így ehhez viszonyítok."

És akkor mi a gond?!

Olyan elvárásokat támasztasz, amilyeneket csak akarsz akár anyagi, akár egyéb téren! Erre minden jogod, és lehetőséged megvan.

Az egy másik kérdés, hogy találsz e párt aki megfelel az elvárásaidnak, de ezt a kockázatot neked kell vállalnod, és ha nem talász, akkor ne feledd:

- Neked ahhoz van jogod, hogy elvárásokat támassz, ahoz nincs, hogy a másik emberen változtass, ha nem találsz senkit, akkor nem nyafogni kell, hanem átgodnolni azt, amihez közöd van a saját elvárásaid

"Most még csak 1.000.000, de jobb az, ha havi 3.000.000 man"

:D :D :D :D

Tudod te mit beszélsz? Multinál dolgozom, nem gyártósor környékén, és az 1 milliós (nettó) havi fizetés még a vezetői karban sem általános. 3 millió? Ember, ha ez igaz lenne, akkor ebben az országban csak szingli emberek lennének, mert még a legjobban fizető munkahelyeken sem gyakori a nettó 1 millió, és a 3 millió már az ország legjobban fizető cégeinél is megszámlálható számú ember esetében áll meg, ők meg jellemzően nem párt keresnek, hanem 50+ éves managerek

De persze a saját nyomorúsádogért mindenki más a bűnös