Aki magát nem szereti, az mást sem tud szeretni? Ezzel mennyire értetek egyet? És miért?

#10

Látom értesz nagyon ahhoz, hogy a szavakat kiforgasd.

Tudod, van, aki nem méltó a szeretetre, mert viselkedésével azt üzeni a másik felé, hogy nem lehet őt szeretni.

Bennem meg volt, de nagyon sok fekete dologra fény derült, tönkre vágta párom gyerekkorát és a mostani viselkedése is olyan, hogy egyszerűen irtózik tőle egy normális ember. Nem veszi magát észre, tipikus energiavámpír. Vannak embereket, akiket nem lehet szeretni.

Én azt gondolom, hogy aki magát nem szereti (nem az, hogy egy-két dolgot nem szeret magában vagy nem tud vele kibékülni, hanem ÖNMAGÁT nem szereti), az nem tudja JÓL szeretni a másikat. Erre egy jó példa egy barátnőm, akit nagyon szeretek, és ő is tudom, hogy nagyon szeret, viszont ez a szeretet borzasztó mérgező, és többször éreztem magam nem szeretve. Egy baromi jó nő, okos, ha kicsit rendbeszedné magát lelkileg, simán a lába előtt heverne a világ, viszont helyette elmar mindenkit maga mellől.

Igen, szeret, viszont olyan tapasz módjára viselkedik, és akkor sem veszi észre magát, amikor nyíltan megmondom, hogy már sok, hagyja abba.

Rám zúdítja minden problémáját, jön hozzám tanácsért, mert tudja, hogy én tudok segíteni meg okos dolgokat mondani, szeret, megbízik bennem, de cserébe semmit nem csinál úgy. Mindig kérdezi, hogy minden rendben-e velem, és úgy akar tudni az életemről, hogy nem tud kérdezni.

Nagyon szeretem az ajándékokat, viszont ő az ajándékaival mindig lehoz az életről. TUDJA, miket szeretek, mikre vágyom, minek örülnék, de csak azért sem olyan ajándékot ad. Kaptam tőle rózsaszín bizsukarkötőt, amikor tudja, hogy sem a rózsaszínt, sem a bizsut nem szeretem, és meg is mondta, hogy tudja, hogy ez nekem nem fog annyira tetszeni, de na. Vagy kétszer vett fürdőbombát, amikor az első után mondtam, hogy köszönöm, nagyon kedves, de zuhanyzóm van, nincs kádam. De ő ezt vett többször is, mert olyan cuki.

Állandóan azt kérdezgeti, hogy ugye nem zavar, ugye nem túl idegesítő, nyugodtan szóljak, ha hagyja abba, ha áthívom vendégségbe, azt mondogatja, hogy de ugye biztos nem zavar, meg hogy biztos lenne jobb dolgom, mint vele lenni. És nem az, hogy egy beszélgetés alatt egyszer. Volt, hogy minden 5. mondata valami hasonló volt.

És az összes pasit ezzel a hozzáállásával űzi el maga mellől, még a szexpartnere is lekoptatta, mert elege volt abból, hogy bárhogy biztatja, bármit mond, állandóan attól fél, hogy nem fog tetszeni neki, merthogy ő kövér (még a 10. alkalomnál is ezt mondogatta, meg takargatta magát), meg hogy nem jól csinál ezt, meg azt. Meg mit tudom én.

És minden olyan emberrel, aki nem szereti magát, hasonló tapasztalataim vannak. Csak éppen valamelyik nem tapaszként viselkedett, hanem az ellenkezője. Meg nagyon sok megnyilvánulási formája volt ennek, természetesen a java egyáltalán nem ilyen szélsőséges, mint a fenti példa. De én azt gondolom, hogy aki nem szereti magát, annak nincs igazán rendes, valódi énképe, amibe beletartoznak a jó és rossz tulajdonságok egyaránt, az mást sem fog tudni úgy szeretni, ahogy annak az embernek szüksége van rá. Mert éppenséggel azzal sincs tisztában, hogy saját magát hogyan kellene szeretnie, és azzal sem, hogy másoknak hogyan kéne szeretnie őt, hogy az kielégítő legyen számára.

Szóval persze, az, aki magát nem szereti, tud szeretni mást, de ameddig magával nincs rendben (ami továbbra sem azt jelenti, minden egyes tulajdonságunkat szeretni kell!), addig mást sem fog tudni JÓL szeretni.

Szerintem ez hülyeség. Sose szerettem önmagamat, de ettől még a férjemet szeretem, mindennél jobban.

Egyébként nem viselkedem szélsőségesen. Nem vagyok matrica, sem házisárkány, se féltékenykedő. Egyedül azzal nem tudok mit kezdeni amikor a férjem a ( nem létező) szépségemről beszél. Világ életemben önbizalomhiányos, visszahúzódó és önutáló voltam. Nem gondolnám hogy ez valaha megváltozna. Ettől még mást tudok szeretni, csak épp önmagamat nem.

8. Mi lenne ha elolvasnád a könyvet?

Manapság már könyveket senki nem olvas, mindenki maximum újságcikk hosszúságú dolgokat olvas, de már az is lefárasztja agyilag.