Lehetsz egy olyan emberbe szerelmes, akivel folyamatosan veszekedsz, megalázzátok egymást szóban, és kb semennyire sem tisztelitek egymást?

Stockholm-szindróma, vagy hasonló defektus esetén igen

Lehetsz, sajnos. Nalunk is hasonlo a helyzet...

Vagy csak szimplán hülye az illető.

Inkább függőség, nem szerelem, és félelem az egyedülléttől.

Függőség. Félelem a magánytól.

A szerelemnek ehhez semmi köze...ez csak egy eszelős ragaszkodás valamihez, ami soha nem is létezett.

Szerintem, ha egymást alázzák, akkor nem szeretik egymást. Kiábrándító, nem? Minden ember elfogadásra vágyik. És ez inkább félelem a magánytól,meg ego... Hiszen, ha valaki porig aláz szóban és esetleg kedvelem őt vagy kedveltem, vagy szerettem, akkor számít a véleménye és, ha számít, akkor fáj, és akkor vissza kell vágni, vissza kell adni, hogy tudja milyen érzés. Legalábbis ilyenkor reménykedik ebben az ember, hogy neki is rossz, hogyha azt kapja, amit ad. De szerintem a szerelem arról szól, hogy a másikban látok vmi pluszt, ami miatt vonzódom hozzá és lelkileg is közel érzem magamhoz, tudom tisztelni és képes vagyok építeni és szebbé tenni az életét. Na, most egymás alázása, az nagyon nem szerelem.

Egyébként az úgynevezett igazi szeretet és figyelem sem mindegy kitől érkezik... Lehet kapott az illető ilyet, csak nem attól, akitől akarta igazából.

3#, lehet szerelem. Lehet még olyan belső érzés is, ami akár évekig nem jön fel a felszínre, de belül ott van a tiszta szeretet.