Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok?! Amikor ilyet lép a másik (lány) az mit jelent? Mi ez? Mit tudok ezzel kezdeni (úgy, hogy ne bánjam meg később)?
Egyszercsak fogta magát, és egy beszélgetésünk előtt chat-en közölte, hogy hazudik azzal, ha azt mondaná, hogy az barátság, amit érez. Olyanokat ír(t), hogy nem tudja, hogy még mit adhatna nekem. Hogy már mindent odaadott, és ezt "annyira semminek" érzi. 😢 Hogy ha akarná, sem lennének előttem titkai, hogy én ezt váltom ki belőle.
Én félig-meddig pánikból, meggondolatlanságból próbáltam kérlelni, fogalmazza meg konkrétan, hogy mit érez. Bárhogyan kérdeztem, bárhogyan próbálkoztam, csak azt mondta, hogy erre nincsenek szavak, "nincsenek szavak" arra, amit érez. És hogy Ő sem tudja most, hogy mit érez. Ezt még nem gondolta végig.
Ja. Vagy úgy! 😞 Akkor megkérdezem : Ez hol is fair?
Akkor miért vágta ezt egyszer csak úgy oda!?!
Oké, elfogadom, hogy erre van ok, és csak én vagyok a hülye, hogy ezt nem értem; Hogy ezt rosszul kezelem.
De azért, lányok : A válaszra - hogy ez mitől volt fair - még ÉN is méltó vagyok!!
Dühös vagyok!
Fantasztikusan sokad adott az, hogy minden este-éjjel beszéltünk. Hogy egymás hangjára/csendjére aludtunk el. Hogy egyes üzeneteink érzékileg is erős boldog perceket adtak egymásnak. Hogy már úgy éreztem, és Ő is úgy érezte, hogy nem vagyunk sok a másiknak.
Az esti/éjszakai megszakítás nélküli beszélgetéseink hosszú évek után olyan rutint, támpontot adott az életembe, hogy amikor minden mással úgy éreztem, hogy még ezt se kapom meg, majdnem otthagytam utolsó pillanatban egy olyan fellépésemet, ami és aminél életem egyik legjobb élménye volt, hogy mennyire szerettek, elfogadtak, megbecsültek, hogy mennyit jelentettem ott.
Rövid pár napig boldog voltam úgy igazán, hogy este mindig van kihez visszaforduljak, akivel egymásnak újra-és-újra védelmet adunk, bárki és bármi próbál aznap leverni/letörni minket. Mert mi elfogadjuk egymást, legyen bármi.
Rövid pár napig boldog voltam úgy, hogy azt hittem, azt tudtam, hogy ezt nem fogom elveszíteni.
ERRE MOST! 😡 Ezt a törékeny, de védelmezett kincsemet a hátam mögött megsértette!
TELJESEN ÖSSZEZAVART!!!
Egyszerűen azt súgják az ösztöneim, hogy ezt az egészet elkezdi lerombolni, még akkor is, ha magának is árt ezzel.
Mi ez? Mi ez a helyzet?
MIBE KERÜLTEM ÉN ?!!? 😰😰
Lányok, egyszer végre az életben gyakoroljatok kegyelmet, és mondjátok meg : Mit tudok tenni?
válasza:
válasza:1. Tisztázd a saját érzéseidet felé. Barátság? Több annál? Szerelem?
2. Gondold végig, ő vajon többet érezhet-e barátságnál? Adta-e ennek bármi jelét, amit esetleg te nem vettél eddig észre?
3. Ha nem ugyanúgy látjátok a kapcsolatotokat, van-e értelme folytatni?
4. Próbáljátok még megbeszélni.
válasza:Pomt ugyanazt irta neked amit te is erzel.hogy szerinte ez mèlyebb dolog. Vmi több köztetek.
Es bizalmat adott neked minden totkàt is megosztja. Es szeretné ezt mégjobban elmelyiteni de nem tudja hogyan.
Ezzel a pànikolasoddal olyan illuziorombolo vagy. Mintha semmis lenne az egesz. Ugyanis akik közt mély kapcsolat van ott nincsenek ilyen panikolasimok mert annyira egy rugon jàrnak mint ahogy irtad is hogy egymas hangjara/csendjere aludtatpk el azaz szavak sem kellettek hozzà egyek voltatok mint vmi lelki tarsak.
Tökre lerombolja ezt a képet az amikor az egyik fél fejeben hirtelen kerdöjelek lesznek a korabbi pontok felkiàltok helyett.
Szal nem is vagytok egy hullamon ezek szerint.különben nem panikolnal
válasza: válasza:Akkor egy kérdésem van:
Ha lelki társak vagyunk, akkor miért nem volt jó az úgy, ahogy volt? Miért kellett úgy és ahogy - amiket a leírás elején írtam - egyszercsak derült égből szóvá tennie azokat a dolgokat.
Miért kell egy idő után zavarnia a vizet?
Ha én boldog voltam úgy, ahogy volt, miért kell mindenáron belecsalni valami olyan szituba, ahol hibázok, amibe belezavarodok?!
NEM EZT ÉRDEMLEM! Elég! Már nem ezt érdemlem!
válasza:"Ha én boldog voltam úgy, ahogy volt, miért kell mindenáron belecsalni valami olyan szituba, ahol hibázok, amibe belezavarodok?!"
Mert ő nem volt így boldog.
Amúgy pont úgy hisztizel, mint egy ovis. (Bocs.)
válasza: válasza:"Mert ő nem volt így boldog."
Miért? Még mit tudok tenni!? MIT TUDOK TENNI!!?
Csak mondja meg valaki, és megteszem!!!
Miért érdemeltem meg azt, hogy reszkessek és gyötörjön a kétségbeesés, hogy elveszítem?!! Hogy csak pár nap volt az, amikor nem kellett ettől féljek?!
Oké, sekélyesek az érzelmeim! El nem tudom mondani, mennyire irigylem és egyúttal felnézek rá, és azokra, akiknek az érzelmi világa összetettebb, színesebb, gazdagabb, mint az enyém.
De segítség kell, hogy ezen javítsak! Javítani akarok rajta!
Nem boldog azzal, hogy lelki társak vagyunk? Akkor mit érez? Mi az, ami efölött van?
Ha meg lelki társak vagyunk : Akkor mi a jó édes rohadt élet itt a probléma?!
>> Félek! Legbelül reszketek! Kétségbeesett vagyok! <<
Gyűlölöm magam, amiért elrontok valamit, és nem látom, mit! Egyszerű ember vagyok! Megmondtam neki, számtalanszor amekkora őszinteséggel csak tellet tőlem, kifejtettem, leírtam, elmagyaráztam, hogy legbelül egy egyszerű ember vagyok. Ez vagyok én.
Ő mégis ragaszkodik hozzám, felfoghatatlan ragaszkodással.
Megváltozni nem tudok, mert nem találok rá módot. Elengedni nem tudom, hogy megóvjam magamtól, mert már késő, össze fog törni.
Mit kell érezzek? Mi az, amit Ő érez?!
Csak ezt mondja meg valaki! Mert ebből a szempontból NEM érdekel más, csak az, hogy Ő boldog legyen! Csak ez tud érdekelni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!