Anyámmal miért nem lehet nyíltan beszélni? Hogyan lehetne? Tényleg nem vágyik semmire/senkire? Hogy lehet így élni? 20/F

Nem is tudom igazán melyik kategóriába illik bele a kérdésem.

Amióta gyerek vagyok úgy érzem, hogy anyám nem mond el dolgokat amikre kíváncsi vagyok. Nincs férje, elvált több mint 20 éve, és néha kérdeztem hogy miért, mit történt apukámmal és annyira nem beszél szívesen a kapcsolatban történtekről. De én kíváncsi vagyok rá és ezért finoman rákérdezek, de sokszor azt válaszolja, hogy: "egy tróger ember volt és nem is érdemes tudnom róla". Ezzel én nem kapom meg a kérdésemre a választ, és azt érzem ilyenkor rámondja, hogy ne kérdezzem újra. Mindig csak azt mondja, hogy mikor kérdezem hogy nem szeretne más férfit magának hogy:" a normális férfiak már elkeltek". Ezt, hogy mondhatja? Kérdezni akartam milyen tapasztalatai voltak, keresett mást, szűkszavúan annyit válaszolt csak, hogy: "nem érdekelték a gyerekei őt csak én". De azt sem mondja meg ki volt, és hogy mi történt pontosan. Nem ad választ sosem. Konkrétan csak néhány dolgot mesél spontán beszélgetéskor, hogy régen ez volt mikor apáddal éltünk. Ilyenkor persze elárul valamit. De ha egyenesen megkérdezem, akkor nem válaszol. Miért nem akar beszélni velem róla, ilyen régóta nem lépett túl a váláson? Már régen történt nagyon és azóta megváltoztak az életkörülményeink.

Igaz lehet, hogy emiatt a negatív házasságélmény miatt így megsínylette szegény az élete jelentős részét, de miért nem keres akkor más férfit magának? Kellett volna nekem egy nevelőapa aki pótolná az én apám hiányát. Egyedül nevel(t) engem és a nővéremet.

A későbbiekben van még esély rá, hogy keresni fog magának férfit? 51 éves nő, és nem tudom elképzelni, hogy nem vágyik senkire sem. Elég nehéz élete van neki, is és nekem is. Én pedig üresen érzem magam nagyon, hogy soha nem is volt apám az életemben. Már csak azért is, mert nincs akivel meg tudnám beszélni a szexuális kérdéseimet se. Próbáltam anyámmal, de nem lehetett sokat kihúzni belőle.

A maszturbálásról is megkérdeztem de ő elítéli mondván, hogy rossz az ha valaki ilyet csinál magának, ehelyett partner kell akivel megélhetem a szexet. Megint oda lyukad ki, hogy kell valaki hozzá, de nem beszél róla, hogy ki volt neki. Ha nem keres magának párt akkor miért mondja ezt nekem? Amúgy a maszturbálásról nekem más véleményem van, de különben vannak más dolgok is amiről úgy érzem nem lehet vele beszélni. Én nem is tudom, hogy tudok így élni, hogy semmit sem tudok apámról, üresen érzem magam emiatt és azt sajnálom, hogy sosem tudhattam és beszélhettem meg semmit, amit tudni akartam ezekről a dolgokról.

Összességében az anyám alig beszél az apámról, nem vágyik azóta más férfira, nem tudok vele beszélni a szexuális kérdéseimről se igazán. Lehetséges az, hogy ez a nő nem akar már többé senkivel sem kapcsolatot létesíteni? Aszexuális, nincs semmilyen szexuális vágya, és sosem maszturbál(t)?

Úgy érzem, hogy benne maradtak a lényeges kérdéseim, és ezek rám is kihatnak erősen, meg ezt a rejtélyt soha sem fogom megfejteni, hogy miért ilyen mi történt korábban az életével, hogy nem beszél ezekről soha.