Egyedülálló nők! Mennyire igazak rátok a lenti állítások?

25 év alatti vagyok.

A házimunkát arányosan elosztanánk egymás között, egyáltalán nem értek egyet ezzel a “női munka-férfi munka” dologgal. Főzni utálok, füvet nyírni szeretek, úgyhogy alapból borul is a nemek szerinti felosztás.

Adok magamra, csinosnak tartanak, de nem egy tipikus cicababát értek ez alatt, akit a férje eltart, neki meg annyi a dolga, hogy festegesse otthon a körmét, míg nevelgeti a gyereket. Nem az az életcélom, hogy szépen csillogjak a fényben a férjem/párom mellett.

Gyereket én is örökbe fogadni szeretnék (már ha egyáltalán vállalok gyereket, erre kb. 30% az esély...), és azt is csak harminc fölött, szóval több, mint 10 év múlva.

Csinos vagyok-e, hát ki mondja meg. A húszas éveimet elhízottan töltöttem, pár éve vagyok csak formás. Az arcom mindig szép volt.

Gyereket nem akarok.

Nem végzem szívesen a ganézást, és nincs olyan, hogy "egyenlő arányban besegít", hisz a közös lakásunkat közösen kell rendben tartani. És mivel házban soha nem akarok lakni, társadalmilag férfiasnak ítélt munkák sem nagyon vannak egy lakásban.

31N

Mivel rendmániás vagyok, ezért alap, hogy elvégzem, de nagyon imponál ha a férfi is tud főzni, nem idegen számára a takarítás és felváltva tudjuk csinálni, akár közösen is.

Rendszeresen sportolok és mindig figyelek az ápoltságra, igényességre, ezt ugyanígy elvárom.

Nem feltétlenül szeretnék családot, nem gyerekkel képzelem el a jövőm, de nincs kőbe vésve.

21N