Miért hasonlítom össze magam a velem hasonló korúakkal?

Sokan hasonlítják össze magukat másokkal. Akár életkor szerint, akár más szempontból.

Gondolom van benned egyfajta irigység, és csalódottság is, ami nem baj.

De kár hasonlítgatnod magad, neked attól nem lesz hirtelen párod, családod, családi házad, gyerekeid, nem tudom még mikre vágyhatsz. Kezdj el élni, a saját utad megteremtve, mert így csak elszáll tényleg feletted az idő.

Személyszerint én nem tartom kötelességemnek, hogy nekem is családom legyen, az ilyesmit nem lehet erōltetni, ha nem jön, annak meg van az oka. Viszont vagyok vele, hogyha nagyon akarnék családot, akkor ez esetben tennék érte, nem csak ülnék és várnék, hogy az èvek múlásával csak úgy megtörténjen. Én felismerem a hiányosságaimat, ami visszatart attól, hogy elkötelezōdjek, rá látok az okára, tisztába vagyok azzal, hogy min kellene változtatnom.

Szerintem furcsa az, hogy amikor valaki ilyen összehasonlításokat végez, akkor mindig csak az eredményt nézi s irigykedik.. azt nem nézi, hogy mások jobban kezelik az életüket, ezáltal érik el a célokat, és irigykedés helyett akár példát is lehetne venni tōlük...

"A többségük már vagy házas, vagy gyerekük van. "

A probléma, hogy másokhoz méred magad. Mindenki máshonnan indul, más háttérrel, más célokkal, más képességekkel. Neked saját magadhoz képest kell fejlődnöd, előre jutnod.

Figyelj, én is sírhatnék, mert 33 vagyok, de nincs se család, se gyerek. Összehasonlíthatnám magam Mancikával, aki naponta tölti fel a facebookra a gyereke fotóit, Bélával, aki Thaiföldre jár nyaralni a nejével, vagy Pirikével, aki épp most nyitott műkörmös stúdiót.

De nem idealizálom túl az ő életüket: tudom, hogy Mancika eddig egy csak pasival járt, ezért gyorsan elfogadta a házassági ajánlatot, mert attól félt, hogy egyébként egyedül marad. Béla már megcsalta a nejét, Pirike műkörmös stúdióját meg a szülei meg a pasija pénzéből hozta össze. Most ezeket nekem irigyelnem kéne? Rosszul kéne éreznem magam, amiért nem menekültem házasságba a magány elől, nem vetítem kifelé, hogy minden oké a kapcsolatban, vagy mert nem tettek a fenekem alá valamit amiért nem dolgoztam meg?

Vagy nézhetem azt, hogy kb. hat éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy ne abban a faluban éljem le az életem, ahol a szüleim és nagyszüleim is, hogy ne egy unalmas munkám legyen stb. Ehhez képest most a fővárosban lakom, egyedül bérlek egy lakást, és szeretem a munkám. Hasonlíthatnám a helyzetem ahhoz, hogy "bezzeg a Jucika kapott egy öröklakást a faterjától, a Belluska meg már a második gyerekét várja", de nem lenne semmi értelme.

Van egy saját vágyad, amit a környezetben élők körében sikeresnek látsz külső szemszögből nézve, tehát hogy nekik sikerült, ami neked még nem. Ez egy álomvilág, mert nem tudhatod, hogy valójában a 4 fal mögött mi zajlik, csak a cukormázas külsőt látod...

Ne ezt vedd alapul, hanem a saját akaratodat, érzéseidet éld meg: mond ki, ha jó/rossz valami, légy önmagad. Ennyi, nehéz, de az úton a sok akadály ne tántorítson el a célodért:).