Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit hiányolna a legtöbb lány, avagy éppen ez az amire legbelül vágynak?
Nézzünk körül a fiatal férfiak között.
Az egyik hobbija, hogy számítógépes játékokkal játszik, a másik sörözik napi szinten...sőt én még olyat is ismerek aki társasjátékokkal játszik amik fantázia világban játszódnak.
Ezek az emberek barátnővel rendelkeznek, elég sok esetben.
Ezzel szemben, leírom a kérdés magját:
Mit gondoltok az olyan férfiakról, akik tényleg csinálnak dolgokat?
Kivéve persze sörözés, bulizás, játékok és naplopás...
Helyette, rengeteget utazik, külföldön tanul, sportol, egészségesen táplálkozik, nem drogozik, tanult és jó pénzt keres és keresett egykori és jelenlegi a vállalkozásaiból.
Megvetem a naplopó életmódot és nem azért, mert sosem voltam olyan, sőt... a piacon található összes illicit bódító tapasztalatban volt részem, sőt raboskodtam.
Játékokról beszéltem, igen, rabja voltam életem során annak is, 15 évesen, az is kemény dolog...
Túlevés? hogyne! 36-os BMI-vel rendelkeztem és magas vérnyomással. Ez azt jelenti hogy "elhízott" kategóriában voltam.
Aztán 9 hónap alatt változtattam.
Sorolhatnám még itt hosszasan, hogy milyen élettapasztalatokon mentem keresztül... de ehelyett most rá térek a lényegre.
A mai világban ha a környezetemre hallgatok akkor egy elhízott alkoholista, drogos, gamer lennék egy béna állással.
A párkapcsolatok fontos része az elfogadás. Jó tudni, hogy a párunk sem tökéletes, így van?
Ha végig olvastad ezidáig, nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy lányként neked vonzó e egy olyan férfi mint én.
Esetleg lehet, hogy a fejedben úgy éreznéd, hogy nem vagy elég?
Vagy teljesen rendben lenne neked, hogy ő ilyen és nincsenek meg a "kis" sötét gyengeségei.
Ettől még persze nem tökéletes, mert hajlamos arra, hogy "túl" sokat dolgozzon a vállalkozásán, amivel segít az embereken.
A félreértéseket szeretném szétfoszlatni...
#1
Én nem keresek barátnőt, mert az eddigi felhozatal nem volt kielégítő.
Túl nagy dolgot építek ahhoz.
#4
A világ nem igazságos, de ettől függetlenül én mindent megteszek a céljaimért. Eddig is így volt. Addig csináltam amíg nem sikerült. És fogom is, mert fiatal vagyok én még.
#9
Ezért is írtam, hogy az élet nem igazságos, persze hogy visszaeshetek.
De mondok én neked valamit, arról, hogy mi is tartja bennem a lelket. Nem tudom garantálni, hogy nem esek vissza, de az biztos, hogy fel fogok újra állni.
Én már onnan felálltam, ahol az emberek nagy része feladta volna (és fel is adták).
Akkor hittem magamban, amikor a világ elfordult tőlem... egyedül én hittem magamban. Nekem senkire nincsen szükségem ahhoz, hogy felálljak.
Ez egy kincs és valamennyi ember ezt soha az életében nem fogja megtapasztalni a 21. században. Soha!
9 hónap alatt fogytam le, ennek már 7 éve. 5 éve merültem el az alkoholban és egyéb finomságokban.
És még így is, én beismerem, hogy az embereket bármi vissza tudja juttatni.
Csak elmondok én valamit, már elég nehéz visszajutnom. Ha valaki nem akarja, hogy visszahúzza a múlt, akkor azokra kell fókuszálnia amiket tud kontrollálni.
Például én így tettem: A kapcsolataimat megreformáltam, mint mondtam külföldre költöztem. Kiszakítottam magam a környezetemből és megtapasztaltam az egyedüllétet, amikor a két szociális réteg közé estem.
A lúzerekhez nem akartam menni, a céltudatosaknak meg lúzer voltam.
Mára már egy boldog ember vagyok, mert tudom, hogy saját magamat emeltem fel.
Nem tudom, hogy mi az a DnD, én anno wowoztam ezerrel, mert próbáltam menekülni az egykori értelmetlen, üres életemből.
válasza:Ne haragudj meg, de tökéletesen mű és hamis világot ész, és ezt te is tudod, ezért érzed most is a problémát. Nekem nem kell megmagyaráznod, mert én 45 évesen is még mindig ugyanezt érzem.
Mesélek... Én is a céljaimtól vártam a megváltást. Lett egyetemi diplomám, felelősségteljes munkahelyem, vezető beosztásom. Sportoltam, nem is akármilyen szintet. Van feleségem, gyerekem, házam, autóm... és mégis ugyanazt érzem mint az elején. Senkinek nem vagyok fontos, igazából senki sem szeret. Ez nem csak egy beképzelt dolog, ez tény. Mindig is csak kihasználtak, mindig is csak valamiért voltak mellettem. A feleségem sem szeret, nem váltok ki belőle semmilyen női érzést, csak egy gép vagyok neki. Az ismerőseim is csak akkor jelentkeznek, ha segítségre van szükségük. Én mindig is magányos voltam, tök mindegy mennyien vettek körbe. Én voltam mindenért a leglelkesebb, és engem hagytak ki mindenből. A házasságomban én udvarolok, én próbálom tartani a tüzet, itt is magányos vagyok. Semmit sem ér a pénz, vagy hogy 50-60-70-80kg vagy, van-e iskolád, rendes vagy, figyelmes stb. Semmit az ég világon.
45 évesen nekem már letelt, elfogadtam ezt a számkivetett sorsot. Bármit is tettem ellene, semmi sem változott. Én azt javaslom, engedd el ami bánt, mert ha küzdesz ellene, az csak rontani fog a helyzeten. Nem lehet mindenki kedvenc, sokan csak a pálya széléről nézhetik a többiek boldogságát.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!