Történetek, amikor bunkó volt veletek a párotok? Mit éreztetek ilyenkor?

Velem volt bunkó a pasim.

Megkérdeztem tőle, mit akar szülinapja alkalmából. Erre azt válaszolta, hogy vonjuk be az egyik szexi barátnőmet és csináljuk hármasba.

Elég gyakran, de többnyire azért, mert őszinte.

Az első válaszolóhoz hasonlóan nálunk is mindennapos, hogy hívjak másik lányt, de ezen már nem húzom fel magam.

Inkább az szokott lenni, hogy társaságban meg akarja mutatni, hogy ő az alfahím, és a barátaim előtt flegmán beszél velem, és a szájrapuszit sem engedi. Most szilveszterkor volt az, hogy baráti társaságban mindenki csókolózott éjfélkor, én is odamentem hozzá, erre azt mondta, hogy hagyjam már, és a homlokmra adott egy csókot. Na ez a szitu eléggé megbántott.

Velem meg a barátnőm nagyon rideg sokszor.

Mikor összejöttünk, egy szörnyen visszahúzódó, félénk lány volt. Bő 2 hónapot voltunk együtt, minden tökéletes volt, majd egyetlen előzetes jel nélkül, 1 nappal a szülinapom előtt szakított velem. 3 hetet voltunk külön, egyik este egy sorral elintézte a bocsánatkérést és magyarázat adást. Azóta egy teljesen új ember, legalábbis az én szememben biztos. Sokszor nagyon szeretetteljes, odaadó, de legtöbbször elutasító, hideg. Ha nincs kedve, napokig, egy hétig nem ír vissza, nem igényli, elutasítja az ölelkezést, nyelves csókot, összebújást, meg sokszor a találkozót is. Sajnos nem mindig őszinte, elhallgat dolgokat, egyébként is egy titokzatos személyiség.

Állandóan stresszben vagyok miatta, váratlan (sokszor rossz) meglepetéseket okoz, nem tudom sosem, hogy mire számíthatok nála. Most is 2 hete nem tudok semmit felőle.