Amikor a nagybetűs életről mindenre kihatóan gondolkoztok, mit gondoltok a szavak, hozzáállások, viselkedések hitelességéről?

Azt állítják a nők, hogy nem a külsőségek alapján választanak társat és egyúttal nem is annak ráhatására fekszenek le valakivel. Újabb és sokadik tapasztalat, hogy y "úriember", akinek nagy hasa, tokája és ronda fizimiskája van, annak olyan nője van, aki után mindenki nyál-csorgatva fordul meg az utcán. 750-800 nettót keres havonta biztosan! Ehhez még 99,9 százalékban hozzájönnek kedvezmények (térítések, cafetéria stb).

És ha még esetleg van egy hitelmentes háza vagy lakása, és autója,(nagy esély van rá), akkor ez bizony "háváj bugi".

Nem gondolnám azt, hogy szimpla emberbaráti szeretetből jönne össze a felül említett, semmilyen formában hozzá nem illő Úrral.

De ha már összejöttek, azt sem gondolnám, hogy a női kitárulkozásra hónapokat kellett várnia, vagy küzdenie kellett az öröméért. Mégis a legnagyobb örömét szerezte meg az életében.

Kérdésem: Szerintetek ez ritka, kivételes példa a női párválasztást illetően?

Az egyik oldalon látjuk a bizonyított valóságot, a másik oldalon pedig a tagadó állítást. Nyilván nem fognak magukra becsületsértően minősített tényeket elismerni vagy bevallani. Mindezek mellett, manapság már a médiából és a csapból is az érdekek világa folyik. Az világos, hogy nem minden ember egyforma és nem szeretik az általánosítást. Itt gyakorlatilag egyféle női kategóriáról van szó, amit igyekeznek követni az ennél szerényebb testi adottságú nők is.

Mit érünk a szavakkal, ha a valóság mást mutat? Nyilván el kellene hinni, hogy nem a pénz dominál, hiszen fő az "optimizmus".

De miért fogadjunk el egy puszta állítást, amit nem tapasztalunk és a valóságban éppen az ellenkezőjét látjuk meg?

Ha én azt állítom, hogy tegnap este összeolvasztottam Makót Jeruzsálemmel, akkor az úgy is van és elhiszitek?

Van , aki ezt úgy oldja meg, hogy egy életen át küzd azért, hogy legyen elég pénze és egy ilyen nője. De mindenki nem lehet pénzes ember és vállalkozó. Akit ez a téma érdekel, az miért higgyen el bármit is?

Azért, hogy a másik oldal ne érezze magát kínosan és jobban tudjon aludni?

A legkönnyebb általánosításra hivatkozni és támadni annak, akinek ez kínos, vagy annak, akinek semmi befolyása nincsen ilyen ügyek tényleges eldöntésére. Akkor próbáljunk hinni, amikor imádkozunk. Ez a valóság. Nem tartom életszerűnek a parasztvakítás elfogadását.